Get Adobe Flash player


Református Istentisztelet a Fő úton

Éppen 100 éve, hogy 1909-ben az egykori Falusi Elemi Népiskola, közismertebb nevén az alsóiskola egyik tantermében tartották Vecsésen a reformátusok az első istentiszteletüket. 2010-ben virágvasárnapkor lesz a centenáriuma, hogy a folyamatosan növekvő létszámú vecsési református gyülekezet az üllőiek fiókegyházközsége lett.

Az evangélium, az örömhír utáni vágyakozás vitte a vecsési reformátusokat, evangélikusokat és néhány ökumenikus szemléletű katolikus testvért akkor is az alsóiskolába, majd 1910 végétől a Felsőtelepi Elemi Népiskolába, hogy együtt örüljenek a hirdetett Igének. Áldjon meg téged a Sionról az Úr! (Zsolt 128;5) - hirdette Mocsy Mihály üllői esperes-lelkész a vecsési híveknek, s biztatta őket, hogy áldás lesz az életükön, ha hűségesen járnak istentiszteletre, ahol Isten Igéje tanít, megelevenít, megvigasztal, s az imádságot áldás követheti. És valóban áldás lett a fiókegyházközséggé alakulás, majd az önálló egyházközséggé alakulásért folytatott küzdelem, melynek eredményeként 1927. augusztus 6-án anyaegyházközséggé nyilvánította magát az Árpád utcai templom elkészülését ünneplő református gyülekezet.

 

Vecsés folyamatos bővülése miatt sok család nagyon távol építkezett a református templomtól. A Krakkóból vagy Kertekaljáról az idősebb korosztályú reformátusok lassan el is maradoztak a nagy távolság miatt az istentiszteletekről. Ismerték ugyan az igei részletet, hogy „megáldá Isten a hetedik napot és megszentelé azt" –, de a hetedik nap sem tudtak - és olykor a világ sodrása miatt nem is akartak már - a távolság és a gyengülő hit miatt templomba járni. A misszió számára nagy segítség volt, hogy a Faluban, főként a Krakkóban élő reformátusok Pecz Ignácék Malom utcai lakásán tarthattak házi istentiszteleteket, azonban Pecz néni kórházi kezelése új helyzetet eredményezett. Ideiglenesen a szomszédban lakó, a Rétközből Vecsésre került Szegediék fogadták be a házi istentiszteletre érkezőket. Pap András lelkész már akkor látta, hogy valahol helyet kell találni a kihelyezett vasárnapi és ünnepnapi istentiszteletekhez. A református lelkész az Önkormányzat segítségét kérte, és meg is kapta. A Fő út 49. szám alatt, a vasbolttal szemközti, az egykori Cifra csárda helyén álló és az önkormányzat tulajdonát képező gyógypedagógiai kisegítő iskolában biztosítottak lehetőséget a református istentiszteletre. Tekinthetjük jelképesnek is, hogy az első vecsési istentisztelet után 100 évvel a Fő úton, 2009. június 14-én, s azóta minden vasárnap megtarthatták a kihelyezett istentiszteletet. Áldás lett az idős református híveknek, hogy idős korukban nem kell a fél városon át az Árpád utcáig gyalogolni, biciklizni az istentiszteletre.

 

Az első kihelyezett istentiszteleten a „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok néktek." (Máté 11;28) újszövetségi igerész alapján szólt a prédikáció. Mint Pap András lelkipásztor mondta, ezzel az Igével hívogatni szeretné - felekezetre való tekintet nélkül - az Örömhírre vágyakozókat, a Jézus Krisztust, mint Megváltónkat megismerni akaró testvéreket, hiszen az élő Megváltó Jézus ma is várja a megfáradtakat, a bűnök terhe alatt görnyedezőket, hogy szabadulást adjon nekik. Valóban örömöt és áldást jelent tehát, hogy ezt követően minden vasárnap és ünnepnap délelőtt fél 9-re várjuk a református híveket a Fő úti gyülekezeti alkalmakra. Hittel mondjuk, hogy a gyülekezet számára sokkal fontosabb az istentiszteleti alkalom, mint az, hogy egyszeri alkalommal anyagilag is támogatja valaki testvéri közösségünket. Tény, hogy a gyülekezeti élet folyamatosságához az egyházközségi hozzájárulás befizetése is elengedhetetlenül fontos. Mégsem csak az anyagi hozzájárulást befizetni akarókat, hanem az Isten Igéjét hallgatni és befogadni, életüket Jézusnak átadni akaró testvéreket várjuk felekezetre való tekintet nélkül, hogy közösen adjunk hálát az új gyülekezeti alkalmakért, mindenek előtt Isten Krisztusban elküldött szeretetéért, a bűnbocsánatért és az üdvösség lehetőségéért.

 

Vecsési Református Gyülekezet Presbitériuma