Get Adobe Flash player


Jób példája a mai családok számára

Az Ószövetség szerint Jób az Úc földjén élt, fedhetetlen, becsületes, és istenfélő ember volt, aki kerülte a rosszat. Hét fián és 3 leányán kívül sok szolgája volt. Gazdaságához hétezer juh, háromezer teve, ötszáz ökör és ötszáz szamár tartozott. Így tehát a gazdaságot vezető Jób „tekintélyesebb volt minden keleti embernél. Fiai lakomát szoktak tartani odahaza, mindegyik a maga napján. Ilyenkor üzentek három nőtestvérüknek, és őket is meghívták, hogy velük együtt egyenek és igyanak. Amikor azonban a lakoma napjai sorra lejártak, értük küldött Jób, és megszentelte őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi égőáldozatot mutatott be, ahányan voltak. Mert azt gondolta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden alkalommal."(Jób 1;1-5)

 

Fontosnak tartom ezt az ószövetségi Igét, mert Jób hite példaértékű és követésre méltó a mai, gyermekéért, unokáiért felelősséget érző újszövetségi ember számára is. Ráadásul nekünk már nem kell égőáldozatot bemutatnunk, hiszen Krisztus valamennyiünkért és utódainkért is kifizette bűneink számláját ama golgotai kereszten. Jób módos családjának tagjai élték a saját életüket, és néha lakomára össze szoktak jönni. Úgy tűnik, mintha a mai családokról szólna ez az Ige, mert az Úr megengedi számunkra, hogy mi is így éljünk. Még ha kevés is manapság a Jóbéhoz hasonló nagy család, az anyagi és családi feltételek azonban az Úr kegyelméből többnyire adottak számunkra is. Mégis kevesen és ritkán élünk az igei találkozás, és legfőképpen az áldozathozatal lehetőségével. Jób szerepe megindítóan fontos lehet a mai szülők, Édesanyák és Édesapák számára, hiszen az istenfélő apa minden találkozás után értük küldött és újra összehívta őket, mert úgymond „hátha káromolták az Istent az ő szívükben". S az összejövetelkor Jób megáldotta őket és kora reggel annyi égőáldozatot mutatott be Istennek, ahány családtagja volt. Ez az, ami a mai családok, még a hitben járó és Istent kereső családok számára is nagyon fontos példa lehet mindenütt, a mi gyülekezetünkben is. Nekünk is vannak gyermekeink, sokaknak unokáik. Át kellene gondolnunk az ő nevelésüket, még ha egyre idősebbek is vagyunk, és úgymond futunk az események után. A jóbi család-szeretet, istenfélés és felelősség, ahogyan a családról, a fiak és lányok feltételezett bűneiről, s az azokért való szülői áldozatról gondolkodik a családfő, példa lehetne valamennyi szülőnek, Édesapáknak és Édesanyáknak is.

 

Mint újszövetségi embert, engem azért foglalkoztat jobban ez a dolog, mert ahogy megy az idő felettem, s érzem a szerető és gondoskodó Isten kegyelmét, jóllehet még unokával nem áldott meg a Teremtő, mégis rábízom ennek ügyét is. Jób könyvének idézett része még inkább arra kényszerít, hogy erőt és példát merítsek belőle a gyermekeimért való imádságban, és ne restüljek meg értük hálaáldozatot hozni, s mindazt megtenni, amit még értük, embertársaimért, a gyülekezetért, lakóhelyemért, szülőföldemért, hazámért tehetek. Hiszem azonban, amint engem, úgy más Édesanyát és Édesapát is megállíthat az Isten, hogy az Ő Fia, a Krisztus által értünk és gyermekeinkért hozott áldozatának fontosságát tudatosítsuk jobban és eredményesebben gyülekezeteink tagjaiban, az utánunk következő nemzedékekben. Adjunk hálát minden nap, alkalmas és alkalmatlan időben a Krisztus megváltó, megszentelő és kegyelmező szeretetéért.

Orosz Károly presbiter