Get Adobe Flash player


T.A. MacMahon: Az Avatar evangélium

A filmek napjaink legnépszerűbb eszközei a kultúrák világméretű befolyásolásának. Csaknem egy évszázada fejtik ki ezt a hatásukat. Tanító gépezetek és mindig is azok voltak.

 

Habár a legtöbb ember a filmeket egyszerűen a valóságból történő elmenekülés vagy a szórakozás egyik módjának tartja, azok mégis mindig tanítanak valamit. Ez a tény megdöbbentően világossá vált számomra, mielőtt keresztyénné lettem volna, amikor forgatókönyvíróként dolgoztam egy hollywoodi produkción Iránban. Közvetlenül a Shah 1979-es megbuktatása előtt történt az eset. A forradalmat muzulmán vallási vezetők szó szerint kirobbantották, amikor követőiknek azt a parancsot adták, hogy gyújtsák fel a filmszínházakat (amelyek tele voltak közönséggel). A filmekben megjelenített nyugati kultúra tanításával és befolyásával szembeni tiltakozásul cselekedték ezt, különösen a bemutatott erkölcstelenség és a degenerált viselkedés ellen. Akárhová is utazzunk manapság, egyetlen hely sem tűnik kivételnek a filmek befolyása alól, még ha nyilvánvalóan kevésbé drasztikus reakciókkal és következményekkel járnak is együtt.

Ez biztosan igaz az eddigi egyik legdrágább filmre, a negyed milliárd dolláros költségvetésű Avatar-ra, mely már 2 milliárd dollár bevételt hozott készítőinek. Eleddig egyetlen alkotás sem éri el ennek a filmnek a pompás gyártási színvonalát, ahogyan a komputer által létrehozott szereplők fantasztikus világát megalkották, ami tökéletesen harmonizál és kölcsönhatásban van a fizikális színészekkel és az általunk ismert világgal. A hihetőség a „puding-próbája" mindenféle filmnek, és az Avatar az összes, egyébként legkritikusabb moziba járót meggyőzi a hihetőség felől – közülük csak kevesen panaszkodhatnak, hogy ez a rendkívüli produkció nem érte meg a jegy árát.

E cikk megírásával nem az a célom, hogy panaszkodjam a film minőségével kapcsolatban (a délutáni előadásért fizettem nyugdíjas jegyárat, tehát aligha éreztem becsapva magam), hanem hogy elmondjam véleményemet az Avatar által terjesztett teológiáról. Mi, mint a TBC (The Berean Call – 'A béreai elhívás' elnevezésű misszió, melynél a szerző dolgozik – a ford.) munkatársai, kérdéseket kaptunk érintett szülőktől, akik nem biztosak abban, hogy vajon a film alkalmas-e az ő tizenéves gyermekeik számára, és szeretnék tudni, hogyan beszéljék meg a film tartalmát velük. Elsősorban az Avatar teológiája érdekel engem.

 

Mindenekelőtt nem kellene meglepődnünk, hogy a legtöbb ember hite nem vasárnapi iskolából vagy gyülekezeti tanításból származik, hanem inkább vallásos elképzelésekből, melyeket a legkülönfélébb forrásokból szednek össze az életük folyamán. Például mielőtt újonnan születtem volna és bibliai keresztyénné lettem volna, rengeteg vallási előírást ismertem meg, mivel katolikusként neveltettem, melyhez mindenféle ellentmondásos szellemi elképzelést illesztettem, a reinkarnációtól kezdve, a pokol tagadásán át, egészen a mindenki általános üdvözülésének tanáig. Beszélgettem olyanokkal, akik a Bibliát tartják az egyedüli forrásnak hitükre és cselekedeteikre (mindennapi gyakorlatukra) nézve, mégis olyan eszméket is vallanak, amiket Oprah Winfrey-től (amerikai talkshow / beszélgetős műsor műsor-vezetőnője – a ford.) vagy valamelyik New Age-nézeteket valló vendégétől vettek át. Az emberi természet általában mágnesként vonzza az Istenről kialakított nézetek minden fajtáját, és ez nem csupán a nagyon vallásosakra, hanem az agnosztikusokra és az ateistákra is igaz.

A filmek gyakran tanítanak teológiát. Egyes alkotások nagyban befolyásolták az emberiség utóbbi két generációját Isten személyiségét és tulajdonságait illetően, és talán egy film sem volt nagyobb hatással, mint a Csillagok háborúja sorozat, mely az 1970-es évek végén kezdődött. Ez a sorozat a legfelsőbb istenséget egy személytelen, erkölcs nélküli energiának, „Erő"-nek mutatta be, amit valaki mentális technikák segítségével megcsapolhat és használhat a saját céljaira. „Az Erő legyen veled" jelmondatot őszinte (azonban őszinteségükben tévedő!) keresztyének még úgy is értelmezték, hogy Jézus az igazi „Erő". Az ilyen jellegű reklám olyan tulajdonságokkal ruházza fel Jézust, amelyek eltorzítják és lealacsonyítják a Szentírásban bemutatott Jézus személyét – ezáltal egy „másik Jézust" kreálnak. A Csillagok háborúja a hinduizmus hitvilágát és praktikáit egy high-tech (fejlett technológiájú), sci-fi (tudományos-fantasztikus) mondába csomagolta. Obi Wan egy varázsló volt, Yoda pedig egy jógi a külleme és a cselekedetei alapján is. A hihetetlenül sikeres filmsorozat ezzel keleti miszticizmust áramoltatott be a nyugati ifjúság elméjébe. Az Avatar ugyanezt teszi a sámánizmussal.

 

A sámánizmus a természet és a szellemek vallása, és a legelterjedtebb az összes vallás közül a világon. Megtalálható a Földön élő minden bennszülött embercsoport között, és a hiedelemvilága és technikái ugyanazok, bárhol alakult is ki. Ez abból a tényből fakad, hogy a sámánizmus olyan gyakorlat, mely a szellemvilágból származik, és bizony a szellemeket nem akadályozzák a földrajzi helyek távolságai. A sámán kifejezés Szibéria Tungus népcsoportjából származik, és az antropológusok szívesebben használják, mint az „ördögűző", „kuruzsló", „mágus", „varázsló", stb. megnevezéseket. A neves szaktekintély, Michael Harner antropológus szerint, aki maga is sámán, „a sámán tetszés szerinti, megváltozott tudatállapotba lép be, hogy ismeretet, erőt szerezzen és hogy segítsen más embereken. A sámánnak legalább egy, de általában több „szellem" áll a személyes rendelkezésére. A sámán különleges, személyes erőtől függően képes véghezvinni munkáját, melyet rendszerint az őrző és segítő szellemeitől nyer."

 

Az Avatar egy látványos pódium a sámánizmus prédikálására. A történetvezetés se nem egyedülálló, se nem összetett. Egy Pandora nevű távoli hold bolygót gyarmatosít egy vállalat, mely olyan fémet akar bányászni, aminek nagy értéke van a Föld számára, melyet tönkretettek a saját természetes nyersanyagforrásainak kizsákmányolása által. A vállalkozást azonban akadályozza egy bennszülött humanoid törzs, a Na'vi-k. Az ő falujuk és a földjük ugyanis az értékes fémlelőhely leggazdagabb része fölött fekszik. A Na'vi-k meggyőzésére tett diplomáciai próbálkozások, hogy költözzenek máshová, kudarcot vallottak, elsősorban a Na'vi-k sámánisztikus vallása miatt. Eywa-t imádják, egy olyan istennőt, aki a görögök istennőjéhez, Gaia-hoz hasonlít, akit másképpen Földanyának is neveznek. Eywa egy személytelen, istenszerű erőnek tűnik, ami felelős minden élet egyensúlyának a fenntartásáért. Pandorában minden Eywa-hoz van kötve, misztikusan és biológiailag is. A biológiai szempont nyomatékosan felerősíti a bolygó fizikai-ökológiai rendszere megőrzésének kritikus természetét a jövőbeli túlélés céljából. Minden életforma összekapcsoltsága tárul elénk, ahogyan a Na'vi-k hálával illetik vagy bocsánatkéréssel szólítják meg a táplálékszerzés vagy önvédelem miatt leölt állatok szellemeit.

 

Semmi ilyen nem jelenik meg az emberek között. A bányászati vállalkozást zsoldos katonák védik, akik meggyorsítják a Na'vi-k eltávolítását, amennyiben azok végül nem hajlandók elhagyni a földjüket.

A film főhőse egy deréktól lefelé lebénult, korábbi tengerészgyalogos (Jake Skully), aki megismeri a Na'vi-k életmódját azáltal, hogy egy Na'vi-ember hibrid testet ölt magára, a hihetetlenül fejlett bio-technológia termékét. Ezt avatar-nak hívják. Ebben az avatar-testben megjelenő Jake-et elfogadják a Na'vi-k, mert eleinte bizonyos jelek utalnak arra, hogy valamiért Eywa és a szellemek elfogadják őt.

James Cameron, a film írója és rendezője a teológiai (és ökológiai) hajlamát egészen világosan kifejti a film csaknem összes képkockájában. A film címe és a Na'vi-k ábrázolása a hindu istentől, Krishnától ered, aki egy kékbőrű megtestesült avatar-ja Vishnu istennek. A hinduizmus azt tanítja, hogy a történelem folyamán avatar-ok testesültek meg emberi és/vagy állati formában, hogy helyreállítsák a jó és a rossz közötti egyensúlyt. A filmben nagy hangsúllyal bíró fák minden sámánizmus alapvető alkotóelemei. A hatalmas Otthonfa, mely a Na'vi klánnak adott otthont és az emberek támadásakor elpusztult, Eywa-t képviselte, amint gondoskodott a Na'vi-król a természet-„Anyán" keresztül. A foszforeszkáló Lelkek Fája, mely közvetlen kapcsolatot biztosít Eywa-val, szintén egy erőközpont, mely lelkeket tud összekapcsolni más testekkel. A hagyományos sámánizmusban a fa egy univerzális kapcsolattartó eszköz az ilyen kultúrák számára, hogy kapcsolatba lépjenek elhunyt sámánokkal, ősökkel és magukkal a szellemekkel.

 

Cameron hozzáadta az ő saját csavarját az ősi sámánizmushoz azáltal, hogy a Na'vi-k Eywa-val, a szellemekkel és az állatokkal a hajfonatukban lévő száloptikán keresztül kommunikálnak. A Na'vi-k bedugják a fonatokat az állatokban és növényekben található, hasonlóan kompatibilis eszközökbe. Habár ez nem egyeztethető össze a sámánizmus tényleges gyakorlatával, kifejezi egy olyan isten „megtapasztalásának" szükségességét, amely nem „ismerhető meg" a gondolkodás, az értelem vagy a tudomány útján. Ez egyúttal meg is oldja a filmkészítő Cameron egyik problémáját. Kétségtelenül a jegypénztárakkal kapcsolatos az a döntése, hogy elkerüli a sámánok által a szellemekkel való kapcsolatfelvételre szokás szerint használt olyan módszerek ábrázolását, mint a hallucinogén kábítószerek belélegzése vagy fogyasztása. „Drogokat fogyasztó" Na'vi-k kizárták volna az Avatar-t a PG-13-as kategória-besorolásból, s ezáltal egy olyan korosztályt rekesztettek volna ki, amely hajlamos egy ilyen filmet nagyon sokszor megnézni, és a leginkább vevő az Avatar-ral kapcsolatos egyéb árucikkekre.

 

A valódi sámánizmusban nincs fizikális „konnektor"-lehetőség vagy közvetlen biológiai kapcsolat a szellemekhez. A szellemek nem fizikai valóságok. Ha nem kábítószerek útján idéznek elő megváltozott tudatállapotot, akkor is a szellemekkel való kapcsolatfelvétel egy mentális/elmebeli folyamat. Mégis Cameron elhajlása a valódi sámánizmustól végül az Eywa-ba vetett hithez vezet. Dr. Grace Augustine, a filmben szereplő női kutató, kijelenti, hogy az összes úgynevezett szellemi jelenség, amit ő Pandorán megfigyelt, biológiailag megmagyarázható. Végül azonban, Dr. Grace átalakuláson megy át. Ahogyan haldokolva fekszik a Lelkek Fája alatt, utolsó szavai egy olyan materialistáéi, aki engedi, hogy az „élménye" felülírja a „tudományát", amikor megvallja a hitét a Na'vi-k panteista istennőjében: „Eywa – látom őt. Ő valóban létezik!" Grace azzá vált, amit C. S. Lewis Sátán eszményi alkotásának nevezett – „egy materialista mágussá." Behódolt egy „Erő" istennek anélkül, hogy elismerte volna egy ilyen entitás mögött rejlő személyes szellemek, azaz démonok valóságát. Jake másrészről bár eleinte megvetette – ahogyan ő nevezte – a Na'vi-k „faöleléses" szamárságát, később teljesen elkötelezi magát azok „természetes" életmódja és anyaistennőjük, Eywa iránt.

 

Miután az Avatar teológiájába beleszeretett fiatalok által írt több tucat hozzászólást elolvastam, kétségtelen, hogy a film hamis evangéliuma termékeny talajra talál világszerte, ahogyan bevezeti és vonzza a sámánizmusba a moziba járók millióit.

James Cameron bemutatta azt, amit a Biblia a „démonok tanításának" nevez, melyet Sátán terjeszt, a hazugságok atyja, és közvetlenül démonok tanítják. Cameron pogány hiedelmei szöges ellentétben állnak azzal, amit a Biblia tanít. Továbbá, egy olyan bennszülött törzs természetes tisztaságáról kialakított eszményi nézete, mint amilyenek a Na'vi-k, színtiszta propaganda. Az a hit, hogy a naturalizmus harmonikus, gyümölcsöző és békés életet teremt, az egy hazugság, amit sok antropológus tanít, mégis ellentmond nekik minden sámánisztikus társadalom tapasztalata, bárhol is létezzen az. Hogyan lehetek ebben ilyen biztos? Minden bennszülött csoport emberekből áll, akik, mint minden ember mindenhol, bűnösök. Ez a természettől veleszületett gonosz ráadásul egyezséget köt eltévelyítő szellemekkel, melyek igyekeznek megtéveszteni és elpusztítani az embereket, akik egyszer csak azok rabságában találják magukat. Egyetlen antropológus sem tudott bemutatni olyan törzset, mely kivétel lett volna ez alól a romboló állapot alól.

 

Most pedig a Szellem nyilván mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, eltévelyítő szellemekre és démonok tanításaira figyelnek.

 

1 Timóteus 4:1

Cameron bizonyára jogosan prédikálja az Avatar sámánisztikus evangéliumát. A keresztyéneknek azonban tisztában kell lenniük, hogy a méregdrága popcorn-nal együtt mivel etetik meg őket. A szellemi ítélőképesség teljes hiánya a keresztyének között gyakran dühítő és szellemi árulásnak számít a hívők felnövekvő generációjára nézve. A dühítő a dologban az, amikor magukat hívőknek vallók megpróbálnak keresztyén üzenetet kiolvasni népszerű filmekből, amelyek teljesen antikrisztusiak. Ez történt a Csillagok háborújával, a Harry Potter sorozattal és még sorolhatnánk más filmeket is. Előre borítékolható, hogy hasonlóan lesz az Avatar-ral is. A Christianity Today című folyóirat például gyakran élenjár abban, hogy a világ népszerű téveszméit keresztyénné avanzsálja. Az általa támogatott blog oldalon, mellyel nőket céloznak meg, és Her•meneutics-nak nevezik (ironikus szójáték a hermeneutika szóval, mely eredetileg pontos Biblia-értelmezést jelent; a 'her' angol szó pedig nőnemű személyes névmás – a ford.), a Princeton Seminary egyik női tanulója írja azt a cikket, amely felveti, hogy Grace karaktere (fent említve) lehet az „Avatar keresztyén karaktere" és aztán egy módosítást eszközöl: „Nos, mindenesetre keresztyén-ies."

 

Keresztyén-ies?! James Cameron megdöbbenne ezen a felvetésen; engem meg felbosszant. Amit „keresztyén" betétnek nevezhetnénk az egész filmben, az csupán egy lebegő hegyi ércrégió/kőzet neve („Hallelujah") és az Úr nevének említése, amit káromkodásként használnak. Ez ugyancsak ellentmondásos egy olyan történetben, mely több mint ezer évvel később, a jövőben játszódik, látszólag messze maga mögött hagyva a vallásos üzenetet, melyet a misszionáriusok feltehetően használtak a nemes barbárok „tisztaságának bepiszkítására". Habár a keresztyénség nyilvánvalóan kihalt a film jövőbeli környezetében, gúnyos módon Isten megmaradt a filmben szereplők pszichéjében és szitkozódó ajkán.

 

A Christianity Today, az Emerging Church Mozgalom (a fiatal generáció posztmodern egyházát megvalósítók – a ford.), Rick Warren globális P.E.A.C.E. terve (világbéketerv bármely vallás önkénteseinek bevonásával – a ford.) és egyes missziós és gyülekezeten kívüli szervezetek [pl. amelyek követik C. Peter Wagner (az ún. harmadik karizmatikus hullám tévtanítója – a ford.) vezetését és tanításait] hajlanak arra, hogy Krisztusból a kultúrában eltemetett dolgokat próbáljanak találni, vagy hogy a keresztyénséget a kultúrához igazítsák, és fordítva. Sokan meg akarják szentelni és meg akarják váltani egy társadalom pogányságát, vagy legalábbis megpróbálnak összehangolódni és együtt munkálkodni minden vallással. Ez mind a szinkretizmust és az ökumenét mozdítja előre. Az Antikrisztus vallásához járulnak hozzá. A. W. Tozer ilyenfajta erőfeszítésre gondolt, amikor megjegyezte, hogy Mózes nem rendezett vitafórumot az izráelitákkal azért, hogy találjanak valami szellemileg értékeset az arany borjúban, sem Illés nem tartott építő eszmecserét Baal prófétáival, és hogy Jézus sem beszélt meg találkozót a farizeusok értelmiségével. Továbbá egy „nagy összeölelkezést" szorgalmazni egymásnak ellentmondó vallások között azért, hogy megoldják a világ problémáit, a legjobb esetben is egy nagy téveszme. Ézsaiás, amikor Jahve Isten érdekében szól, teljesen világossá teszi az Ő nézőpontját: „A tanításra és a bizonyságtételre: ha nem e szó [Isten szava] szerint szólnak azok, az azért van, mert nincs világosság [pirkadat] bennük" (Ézs 8:20).

 

Isten Igéjében világosan meg vannak írva a figyelmeztetések, hogy egy nagy szellemi csata dúl körülöttünk, hogy a gyülekezetben zajló féktelen Hitehagyás napjaiban vagyunk, és hogy a világban növekvő antikrisztusi befolyásnak vagyunk kitéve. Akkor hát mit tegyen egy hívő ember? Gondosan követnünk kell az Úr megelőző és megvédő programját, melynek lényege megtalálható az 1. Zsoltárban: „Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül. Hanem az ÚR törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó előmenetele lesz." De bizonyosan másra is szükség van: imádságra és közösségre például. Időnként szükséges a tehermegosztás – a szellemi védelem, tanácsolás, bátorítás és az egymás felé való szolgálat érdekében. Ha az ilyen dolgok fegyelmezett életgyakorlatunkká válnak, akkor bár a Hitehagyás kiszárasztja a bennünket körülvevő szellemi környezetet, mi és családjaink azonban gyümölcsözők leszünk az Úrban.