Get Adobe Flash player


M.C. Drake: A Passió című film kritikája

Az eredeti címe:

Viewing The Passion of the Christ

A Discussion from a Biblical Perspective

© Copyright Michael L Drake, April 2004

 

Ezen dolgozatnak a másolása mindenki számára engedélyezett, amennyiben feltünteti ezeket a jogtulajdoni adatokat és a szöveg minden részét változatlanul használja fel, nem kereskedelmi célokra. Minden más esetben a részleges és a teljes reprodukció a szerző jóváhagyása nélkül tilos.

 

Michael Drake a Tamaki Reformed Baptist Church elöljárója és a Carey College igazgatója. A Carey College egy keresztyén iskola Auckland-ben, Új Zélandon, ahol többek között biblika teológiát és angol irodalmat tanít.

A Carey College honlapja www.careycollege.com

 

Kiadja:

Wycliffe Christian Schools

43 Pilkington Road, Panmure,

Auckland 1006, New Zealand

Az interneten elérhetővé tette:

The Tamaki Reformed Baptist Church

www.TamakiRB.org

Magyarra fordította:

Solymos Dániel

E-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Tel: +36-30-552-5590

 

 

Íme egy hollywoodi film, amely Jézus Krisztus személyét és munkáját komolyan veszi. Gúnynak semmi nyomát nem találjuk, amivel Hollywood egyébként jellemzően kezeli a keresztyénséget és a keresztyéneket. Sőt mi több, a producer és Hollywood ikon Mel Gibson nyilvánvalóan elmondja, hogy ez a film az ő vallásos hitéről szól. Ezzel mindenféle szégyenérzet nélkül kijelenti: „Én hiszek." És mivel talán soha nem látott számban voltak rá kíváncsiak, a nézőközönség megmutatta, hogy kész komolyan venni egy filmet, amely kijelenti, hogy „Jézus Krisztus meghalt a bűnösökért."

Az ellenállás elkerülhetetlen. Gibsont számos hollywoodi hatalommal bíró ügynök bojkottálja, megvetve az ő keresztény hitét és kihívónak érzik, hogy arcátlan módon filmet készít belőle.1 A filmet antiszemitának bélyegezték, mivel benne zsidó személyek láthatók, amint Jézust elítélik. Gibson Krisztus halálának kegyetlenségét kívánta megjeleníteni olyan módon, amelynek hatása van a nézőire – temérdek kérdést felvetve. És a vallásos közönség két összeegyeztethetetlen szélsőséges csoportra oszlik: vannak azok, akik a filmet ellenszenvesnek találják és vannak, akik úgy érzik, a film segítségükre van a hitükben.

Vitán felül álló tény, hogy a film lehetőséget ad az evangélium továbbadására: nem túl gyakori, hogy Krisztus halálát komolyan veszik a mi társadalmunkban. Ezért hálásnak kell lennünk, és aktívan „ki kell hoznunk a legtöbbet minden lehetőségből"2. Hálásnak kellene lennünk, ha valaki nyíltan kiáll a keresztyénségért és képes szó szerint emberek millióit arra késztetni, hogy vegyék komolyan Krisztust. Azért is hálásnak kellene lennünk, ha a keresztyéneket hitükben való növekedésre és szentségre ösztönzik, történjék az bármilyen eszközön keresztül. De mindezek ellenére legyünk óvatosak, mert a film evangéliuma nem a Biblia evangéliuma.

Először is tisztázzunk két dolgot: ez a film nem antiszemita, viszont rendkívül erőszakkal telített.

 

A film zsidó vezetők kis csoportját jeleníti meg, akiket egy nagyobb, de nem hatalmas jeruzsálemi tömeg támogat, akik elfogják, bántalmazzák és vádolják Jézust istenkáromlás koholt vádjaival. Azt kívánják, hogy a római fennhatóságok feszítsék keresztre őt. Ebben a filmben viszont vannak ellentétesen viselkedő zsidók is mind a vezetőségben és a tömegben, akik nem csak hogy igazságot követelnek, hanem jóindulatukat és támogatásukat nyújtják Jézusnak. A film annyi időt szentel Pilátus mellébeszéléseinek, mint amennyit a zsidó összeesküvéseknek. De a film nagy részében az ítélettel szembenálló zsidók – akik Jézus zsidó támogatói – a kegyetlenség szemlélőiként tűnnek fel. A rómaiak ítélik el, korbácsolják meg kegyetlenül, és feszítik keresztre őt. Ha ettől a film antiszemita, akkor tízszer inkább olaszellenes. A zsidó Jézus elfogásának és halálának még a legjózanabb elmondása is szükségszerűen tartalmaz zsidó ellenfeleket. Ez nem antiszemitizmus, hanem egyszerűen történelem.

A film erőszakossága az egyik legtöbbet vitatott vonása. Ez nem azért van, mert a film erőszakos cselekedeteket vagy eseményeket mutat be. Inkább azért, mert a szélsőséges erőszak dominál benne. Minden második kép, minden második üzenet tele van vérrel és lenyúzott hússal. A film mértéktelenül erőszakos; brutálisan, folyamatosan véres; visszataszítóan, sokkolóan véres. Szándékosan ilyen.

Gibson mondja: „Azt akartam, hogy sokkoló legyen. És szerettem volna, ha extrém is lesz. Át akartam lökni a nézőt egy bizonyos határon. És sikerült."3 Igaz. A nagy képernyő és a surround-hang gondoskodnak arról, hogy a nézők ne csak lássák és elképzeljék, hanem hogy fizikálisan érezzék is az erőszak képi megjelenítését. A brutalitás nem csupán Krisztust ostromolja, hanem a nézőt is. Gibson a nézőt belerajzolja – vagy sokkal inkább belelöki – a jelenetbe: többé így már nem csupán néző, hanem résztvevője a szenvedésnek. Krisztus szenvedésének átélése a római katolikus vallás alapvető eleme, amelyet Gibson kifejezésre juttat a filmjében. A Krisztus szenvedésének átélése meditáció által, ha éppen nem a középkori katolicizmus önostorozása által, arra szolgál, hogy a katolikus zarándoklatban magasra jussanak. A Katolikus Enciklopédia szerint: „Nincs olyan önfeláldozás, mely gazdagabban megáldatna bűnbocsánatokkal... és nincs ehhez hasonló vallásos cselekedet, mely lehetővé tenné számunkra, hogy szó szerint engedelmeskedjünk Jézus parancsának, hogy felvegyük a keresztünket és kövessük őt."4

 

A római katolicizmus megfordítja Krisztus szenvedésének helyettesítő voltát, annak „helyettünk-mivoltát". Amikor Krisztus meghalt a kereszten, kijelentette: „Elvégeztetett."5 Az áldozat tökéletes volt és befejezett. Nem volt semmi hátra a fizetségből, nem volt szükség további szenvedésre a bűnért. Krisztus meghalt értünk. Vége. Minden egyes embernek, aki Krisztus megváltásában bízik, nincs szüksége további szenvedésre, bűnhődésre, nincs olyan penitencia (vezeklés, bűnhődés), ami bármit hozzátehetne Krisztus befejezett munkájához, amivel bűneink árát teljesen kifizette. „Egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket ... nincs többé bűnért való áldozat."6 Mindazok számára, akik hisznek Jézus Krisztusban, ez a bűn és büntetés vége. Krisztus a mi helyettesítőnk. Ő fizette meg az árat, teljes mértékben.

Azonban a római katolicizmus azt tanítja, hogy ahhoz, hogy segítsünk kifizetni a bűneink adósságát, szenvednünk kell. Ez rejlik a penitencia (vezeklés) és a purgatórium (tisztítótűz) hamis tanítása mögött. Azt tanítja, hogy Krisztus szenvedését magunkra kell vennünk, és amikor így teszünk, akkor segítünk levezekelni a bűneinket. A Biblia azt tanítja, hogy Krisztus azonosította magát mivelünk, és helyettünk szenvedett. A katolicizmus azt tanítja, hogy nekünk kell azonosítanunk magunkat Krisztussal és őhelyette szenvednünk.

Amikor Gibson azt mondja: „A Krisztus passióját és sebeit arra kellett használnom, hogy meggyógyítsam az én sebeimet"7, úgy érti, hogy ezáltal „újra feléleszti azt a hitet, amelyben felnevelkedett."8 Eszerint a hit szerint, a Krisztus szenvedésén való meditáción keresztül a hívő „egyesülhet Krisztussal, és bizonyos mértékig részesülhet a megváltás munkájából, amit ő elvégzett."9 Eszerint a hit szerint, a lelki gyógyulás nem a Krisztus befejezett munkájába vetett hitből fakad, hanem abban, hogy Krisztus szenvedéseit a mi élményünkké tesszük. Gibson ismételten világossá tette, hogy a film az ő bizonyságtétele a saját zarándokútjáról10: azt állítja, hogy a Krisztus szenvedésén való meditáción keresztül békességbe jutott Istennel és az ő életével. De többet tesz annál, minthogy csupán elmeséli a saját élményét: azáltal, hogy a katolikus Keresztút stációit színre viszi és a filmet kifejezetten a böjti időszakban adja ki, meghívja a nézőit, hogy részesei legyenek az ő zarándokútjának.

 

Minden Húsvétkor római katolikusok milliói meditálnak a Keresztút stációi előtt abban a reményben, hogy Krisztussal együtt szenvednek és így bűnbocsánatot (bűnbocsánati búcsút) nyernek a bűneikre11; az idei Húsvétkor (2004-ben – a ford.) milliók fognak részt venni ebben a szenvedésben a mozikban ülve. Az eredeti Keresztút stációi / állomásai Jeruzsálemben találhatóak, amelyek Jézus Golgotára vezető útjának egyes pontjai. Minden egyes állomás egy olyan hely, ahol valami jelentős esemény történt (például három stáció Jézus három feltételezett földre rogyásának helye) és ezeken a helyeken az emberek megállnak, és Krisztus szenvedésén meditálnak.

Tizennégy „jóváhagyott" stációja van a Keresztútnak, melyeken Nagypénteken elmélyednek az emberek, mely által a római katolikus zarándok azonosíthatja magát Krisztus szenvedéseivel. „A stációk célja, hogy segítsen a hívőnek lélekben, ahogyan korábban történt, végigzarándokolnia a Krisztus szenvedéseinek és halálának fő helyszínein. Ez lett az egyik legnépszerűbb katolikus hitbuzgalmi gyakorlat. A zarándoklat közben stációról stációra járnak, miközben bizonyos imádságokat mondanak, és ájtatosan meditálnak az éppen következő események fölött."12 Habár a film erőszak-ábrázolása drámai, kevés drámai cselekményt találunk benne: rövid mozgás történik az egyik állomásról a következőre, míg az egyes stációknál a film majdnem passzívan időzik a helyszíneken, melyek ikonfestményeket idéznek. Míg a helyszínek önmagukban tele vannak cselekvéssel (például ostorozás és még több ostorozás) a történet sehova nem fut ki: minden egyes állomás a meditáció helye, nem pedig a cselekmény vagy szereplők kibontakozásának színtere. Ez a zarándokút, ez az előrehaladás egyik stációtól a másikig, tetőpontját egy Pietában éri el, amelynél minden mozdulat megáll, leszámítva a lassú kamera „zoom-out"-ot (távolítás).

Habár egyértelműen a Keresztút stációira építette fel filmjét Gibson, az is világos, hogy a film továbbmegy a tradicionális 14 állomásnál. Sok kommentátor összefüggéseket figyelt meg egy szertartással kapcsolatban, amit a Rózsafüzér öt szomorú misztériumának neveznek, és Gibson maga utal az ősi babonás Szent Brigitta imádságaira, amiket felhasznált hitének formálására13; de még ez sem magyarázza a filmbeli események teljes sorrendjét, amely az imádkozó Jézussal kezdődik a Kertben. 1991-ben II. János Pál pápa bevezetett egy új, ma már hivatalosan „alternatív" Keresztutat, amely pontosan ennél a pontnál kezdődik. A Keresztút két verziójának összeolvasztásából jött létre a film story-board-ja (történetvezetése).

 

Egy további eseményt / színhelyet hoz a film, ami nincs benne a keresztutakban, ez a feltámadás – még ha az csupán egy pillanatnyi utalás is a monumentális eseményre. Nyilvánvalóan a nagypénteki zarándoklat megáll a sírnál – a feltámadás még két nappal odébb van. De a film az film, és megoldást kíván. A filmnek át kell hidalnia azt a szakadékot, ami Nagypéntek és Húsvét vasárnap között van, hogy a nézők átélhessék a megoldást. Azonban a pillanatig tartó feltámadási jelenet a szükségszerűség céljából tett engedmény, nem pedig az evangélium üzenete miatt. Gibson így magyarázza: „A film nem a feltámadásról szól; a passióról, Krisztus szenvedéséről szól. Azért kell látnod a feltámadást, mert az megmutatja, hogy Krisztus az volt, akinek Ő mondta magát. ... De a passió, a szenvedés az, ami igazán lényeges. Az én sebeim az Ő sebei által gyógyultak meg; el kellett mondanom a történetet azokról a sebekről."14 Azonban a feltámadás igenis számít. Biblikus szempontból a feltámadás nélkül Jézus golgotai áldozata értelmetlen. Gibson azt mondja, hogy a film a szenvedésről szól, nem pedig a feltámadásról: bibliai szemszögből nézve a dolgot azt mondhatjuk, hogy a rendező értelmetlen erőszakról készített filmet.

Gibsonnak a feltámadás nem annak bizonyítására van, hogy az Atya elfogadta az áldozatot, mert szerinte szükség van további áldozatra (az oltáron a mise alkalmával) és több szenvedésre (vezeklésre a bűnökért való bűnhődéskor). A bibliai szempont szerint a feltámadás az a csúcspont, ami jóváhagyja Krisztus áldozatának egyszer s mindenkorra befejezett voltát; a film számára ez egy szükséges bizonyíték arra nézve, hogy Jézus alkalmas volt a szenvedés feladatára. A bibliai szemszögből a feltámadás azért jelzi a tényt, hogy Krisztus elhordozhatta az Atya haragját, mert Ő igaz volt; ortodox katolikus szemszögből, a szenvedő Megváltó „megfosztva magát istenségének dicsőségétől"15 Gibson szerint nem többet szemléltet, minthogy egy ember-Jézusban „a szeretet erősebb, mint a halál, ami miatt is Jézus képes volt elhordozni olyan sok szenvedést kétségbeesés és bosszúállás nélkül."16

 

Cirénei Simon filmbéli ábrázolása további olyan, nem biblikus fogalmakat tár elénk, amik végighaladnak ezen a filmen. Katonák parancsolják meg neki, hogy segítsen akkor, amikor Jézus küszködése a Golgota felé teljesen fizikai természetű. A film szempontjából nézve a lelki/szellemi harc most Mária és a Sátán között zajlik, akik lépést tartanak egymással az utca két szemben lévő oldalán. Így Jézus szenvedését a brutalitással és a vérontással ábrázolja a film, amíg a Biblia az igaz, bűnöket elhordozó helyettes áldozatra zuhanó lelki/szellemi terhet hangsúlyozza. A filmben nem Simon hordja a keresztet, hanem segíts Jézusnak hordani a keresztet. Válla Jézus vállához ér, átkarolja Őt, Simon osztozik a fizikai teherben. A film üzenete: a nézőknek is fel kell venniük magukra Krisztus szenvedését.

Simon példázza a megfordított helyettesítő szolgálatot, amire a film hívja a zarándokokat. A II. János Pál pápa által 1991-ben kiadott Keresztút-verzióban az ehhez a stációhoz tartozó eredeti, hagyományos képaláírás, „Cirénei Simonnak kell hordania a keresztet" a következőképpen módosul: „Cirénei Simon segít Jézusnak hordani a keresztet." De Gibson Simon-ja ennél is továbbmegy: szolgál Krisztus felé, aki úgy tűnik, majdnem feladja. Simon szóbeli és példaadó bátorításától fellelkesülve, Gibson Jézusa újra eltökéli magát és tovább támolyog. Itt van egy Krisztus, aki nem képes egyedül hordozni a terheinket. Itt van egy ember-Krisztus, akinek szüksége van a mi segítségünkre, tulajdonképpen ezzel felemeli a mi szenvedéseinket arra a szintre, hogy hozzájárulunk a mi megváltásunkhoz, „részesedünk a megváltás munkájában."

 

A film annyira Krisztus ember-voltára fókuszál, hogy a feltámadás nélkül Krisztus istensége teljességgel elhomályosulna. Richard Corliss kommentárja, miszerint „Gibson Jézusa egy istenség, aki szerelmes lett az emberi oldalába; csupán a halál tudja helyreállítani az isteni mivoltát"17, eltúlozza a problémát, mindazonáltal probléma van a film Jézusról alkotott képét illetően. A szenvedések közepette való küzdelmei annyira teljesen a hústestben18 zajlanak, hogy a halála nem ér különösebb meglepetésként: az egyetlen dolog, amin csodálkozunk, hogy milyen sokáig bírja. Az Evangéliumokban viszont a halála igenis meglepő módon jön el. Jézus nem a kegyetlen kínzás kikerülhetetlen eredményeként halt meg, hanem „kibocsátotta az Ő lelkét/szellemét"19. Nem lett volna meglepő, ha olyan mértékben kegyetlenkedtek volna vele, ahogyan azt a film ábrázolja. Mégis a Biblia szerint a megkeményedett rómaiak igenis meglepődtek, és a százados olyan nagy kontrasztot lát Jézus fizikai állapota és az Ő halála között, hogy „dicsérte Istent és így szólt: 'Bizony ő Isten Fia volt.'"20

Valójában az Új Testamentum nem csak hogy nem helyez hangsúlyt Krisztus fizikális szenvedésére, hanem szenvedéseit sokkal inkább az ő alázatosságában látja, amikor emberré vált, „engedelmességet tanult", elvettetést szenvedett, és elhordozta a neki tulajdonított bűn súlyát. Természetesen megemlítésre kerül Jézus megostorozása és keresztre feszítése, de a film által bemutatott bármiféle véres lenyúzott húsra való utalás nélkül. Természetesen az ostorozás és keresztre feszítés elképesztően kegyetlen volt, de az Új Testamentum nem beszél róla. A négy Evangélium közül Lukácsé semmit nem szól az ostorozásról, hanem a többiekkel egybehangzóan, azt a gúnyolódást hangsúlyozza, ami Jézust érte az őrök részéről, akik reáköptek és fejbe verték őt: „Az emberek, akik őrizték Jézust gúnyolni és ütni kezdték őt."21 Vér és sebek helyett, Lukács arról tesz jelentést, hogy „sok más sértő dolgot mondtak." Máté, Márk és János mind megemlítik a megostorozást ugyanazzal a rövid kijelentéssel: Pilátus „megostoroztatta Jézust."22 Ennyi az egész Evangélium beszámolója a lenyúzott húsról!23 Az Evangéliumok írói számára, akiket a Szent Lélek ihletett, az ostorozás egy esemény volt, ami egy nagyobb történetet részlete; a film számára, a megostorozás a tulajdonképpeni történet.

 

A Zsidókhoz írt levélben Krisztus szenvedése inkább az Ő halandóvá válásával és „a halál elszenvedésével"24 van összefüggésben, mint a brutalitással; jóval a Golgota előtt történt megkísértetésével, ami miatt „szenvedett, amikor megkísértetett"25; és az Ő életével, melynek során „megtanulta az engedelmességet azokból, amiket szenvedett"26; de egyszer sem a brutalitással. Azok, akikről ezt mondja az Írás, hogy „újra megfeszítik az Isten Fiát" nem azért ítéltetnek el, mert további halálos gyötrődést okoznak neki, hanem mert „nyilvánosan meggyalázzák őt."27 A Zsidókhoz írt levélben Krisztus szenvedése mindig a kiontott vérrel van összefüggésben, mely a mennyei oltárra (kiemelés a ford.) hintetett – határozott kontrasztja ez a filmben a Jeruzsálem udvaraira és kövezetére, utcáira ömlő vérnek.

Nézzük csak meg a Filippibeliekhez írott levél 2:8-at: „És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát és engedelmes volt mindhalálig – mégpedig a keresztfának haláláig." Itt a kereszt borzalma nem a fizikai szenvedéssel van összekötve, hanem a vele járó szégyennel és gyalázattal. Hasonlóan az apostolok nem a fizikai szenvedésnek örvendeztek, amikor megostoroztattak, hanem hogy „gyalázattal illettettek"28. Amikor az van leírva Jézusról, hogy „halált szenvedett, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált"29 nem a sebek szörnyűségétől szenved, hanem a meghalás megalázó voltától: ezért a megalázottságért cserébe, Isten „dicsőséggel és tisztességgel koronázta meg Őt." Krisztus számára a kereszt elhordozása nem annyira a fizikális szenvedésről szólt, hanem hogy „megvetette annak gyalázatát."30

 

Az a tény, hogy a gyalázat nagyobb teher Krisztusnak, mint csupán a testi szenvedés, két dolgot világossá tesz: először, hogy a szerető Atya igazságos bíróvá válik, aki előtt az igaz Megváltó által elhordozott bűn szörnyűsége sokkal nagyobb, mint a fizikális szenvedésé; és másodszor, Krisztus szenvedése végleg leszámolt a bűnnel. A Zsidókhoz írt levélben így olvassuk: Krisztus „csak egyszer jelent meg ... hogy áldozatával (önmaga feláldozásával) eltörölje a bűnt."31 „Krisztus egyszer áldoztatott meg, hogy sokak bűneit eltörölje."32 Jézus „egyetlen áldozatot mutatott be mindörökre a bűnökért."33 „Bűneikről és álnokságaikról (törvénytelenségeikről) többé meg nem emlékezem."34 Mivel Gibson katolicizmusa elutasítja ezeket, nem fordulhat máshoz, mint a teljességgel bibliaellenes humanizmus gyakori eleméhez: az embernek szenvednie kell a bűneiért, még ha van is „Megváltó". Egy ilyen „Megváltóval" a bűnökért való bűnhődés egyedül a személyes szenvedés által érhető el, még ha az csupán a Megváltó szenvedése feletti szemlélődésből fakadó szenvedés is. Az ilyen „Megváltó" segít, de nem ment meg. Igen, az újszövetségi keresztyének valóban szenvednek fizikálisan, de sohasem a bűn büntetéseként vagy a bűnért való bűnhődés céljával. Valóban, az újszövetségi keresztyének osztoznak Krisztus szenvedésében, de sohasem abból a célból, hogy megszerezzék a megigazulásukat vagy hogy kimunkálják azt.

 

Gibson hangsúlyozta a nyilvánosság előtt, hogy egy olyan film elkészítésére kötelezte el magát, ami hű a Bibliához. „Az Evangéliumokhoz hűen akartam igazodni."35 Akkor hogyan tudott egy olyan filmet készíteni, amelyben a jelenetek közel 40%-a36 hozzáadás a Bibliához? Amikor Gibson, mint római katolikus, az Írásokra hivatkozik, akkor a Bibliára és a katolikus tanítás és hagyomány kereteire utal, amelyek alapján kell értelmezni szerintük a Bibliát. Ahogyan maga Gibson mondja: „A Szentírás és a passió elfogadott látomásai voltak csupán azok a szövegek, amelyekből kiindulhattam, hogy egy drámai filmet készíthessek."37 A film részben a Biblián, részben a római katolikus hagyományon, különösképpen a 19. századi német nővér, Anne Catherine Emmerich látomásain alapul.

Mindazonáltal Gibson elmagyarázza, hogy szabadnak érezte magát ahhoz, hogy kiegészítéseket eszközöljön, feltéve hogy azok nincsenek ellentétben az Írásokkal: „addig, amíg nem lépte át a határt [hogy valami szembeálljon az Írásokkal], úgy éreztem, hogy elég tág terem nyílt a művészi interpretációra, és hogy betöltsek néhány űrt a logika, a képzelőerő és különböző más olvasmányaim segítségével."38 Ezért számos díszítést találunk a filmben, amelyek közül néhány illusztráló jellegű és ezért jelentős hatással bír. Például a démoni gyerekek, akik Júdást üldözik és a bomló szamártetem, mely fölé Júdás felakasztja magát talán nem ellenkeznek a Bibliával abban az értelemben, hogy a Biblia hallgat az ilyen dolgokról, de ezek az erős vizuális ábrázolások olyan mértékben furakodnak be, hogy eltorzítják, elferdítik a bibliai elbeszélést és bibliai teológiát.

 

Emmerich látomásai, amelyek a The Dolorous Passion39 (A fájdalmas passió – a ford.) című műben kerültek lejegyzésre, olyan szélsőségesek, hogy annak ellenére, hogy sok katolikus hagyomány és imádás alapjait képezik, Emmerich kanonizációja mégis fel van függesztve addig, amíg a katolikus fennhatóságok meg nem győződnek arról, hogy „hitelesek".40 Emmerich víziójából veszi Gibson a film nyitójelenetét, melyben Krisztust ábrázolja, amint megkísértetik a Sátántól, hogy adja fel áldozati halálát. És a látomások „eleven és gyötrelmes részletességéből"41 – nem pedig a Bibliából – veszi Gibson a filmben uralkodó brutalitást.

Gibson nem csupán bizonyos jeleneteket, hanem a részletek jelentős hányadát a „The Dolorous Passion"-ből veszi át. Olyan részletek, mint az imádkozó Krisztust körülvevő fénysugár, a kereszten átvert szögek képsorai, amikor a túloldalon kijönnek, és ahogy Jézus karjait kötéllel húzzák meg, hogy odaszögelhessék a fához,42 a The Dolorous Passion-ből jönnek. A házasságtörésen kapott nő Magdalai Máriával való azonosítása valamint a hajmeresztő és irracionális eset, amikor a két Mária Jézus vérét feltörli a megostorozás után43 (Pilátus feleségétől kapott ruhák segítségével) benne vannak Emmerich látomásaiban is. Gibson, Emmerich-hez hasonlóan használja az ősi hagyományt Veronikáról, aki megtörli Jézus arcát egy ruhával, amin azután rajta marad a Megváltó véres képe. Gibson odafigyelése az ilyen részletekre jelzi szándékát, hogy hűen visszaadja a katolikus hagyományokat.

 

Mária szerepe, habár nem is olyan kiemelkedő a filmben, mint Krisztus szenvedése, mégis legalább olyan jelentős. A római katolikusok így hiszik és tiszteletben tartják ezt. De azoknak, akik nem ismerik a katolikus hiedelmeket és gyakorlatot, Mária jelentősége majdnem láthatatlan, és a film róla szóló üzenete majdnem észrevehetetlenné válik. A tanítványok „Anyának" szólítják, méghozzá olyan áhítattal, hogy Péter megvallja neki, hogy megtagadta Krisztust. Ő volt az, aki védte óvó kezével a gyermek Jézust: felveszi, amikor elesik, az angyalok szerepét játszva ezzel, akiknek feladata volt biztosítani, hogy meg ne üsse lábát valami kőbe.44 Ő tart együttérző szemkontaktust Jézussal a szenvedése során, beleértve a Kertben létekor, amikor imádkozás után a neki szolgáló angyal szerepét játszotta.45 És csak az ő ajkai csókolhatták meg a megfeszített Krisztus lábait, ahol a képi ábrázolás során véres marad Mária ajka, egy katolikus magyarázatnak megfelelően arról, hogy a „menyasszony megrészegedett a házastársi bortól."46

Gibson Máriája tartja egyben a filmet, nem csupán azzal, hogy megtöri az erőszak egyhangúságát, hanem hogy szenvedélyes emberiességet és lelki/szellemi tetterőt sugároz. Ezt a szerepet jól játssza Maia Morgenstern, aki majd az összes többi szereppel szemben (Gibson Jánosa Mária szenvedély nélküli árnyékaként járja végig útját a filmen, és a részeg római katonák az ostorozó osztagban ügyetlenkedő, túlzásba vitt vízköpők.) Morgenstern ügyesen kihasználja a számára adódó teret, hogy kiábrázolja a „második Évát", akinek mindig jelenlévő arca „a kibomló események értelmének legmegbízhatóbb kulcsa"47 A filmben bemutatott értelme, belenyugvása a szenvedésbe, határozottsága, mind egy üzenetet hordoznak: ő is szenvedett, ahogyan látta a Fiút meghalni, és nekünk is ugyanezt kell tennünk. Amit neki kellett tennie, nekünk is azt kell tennünk. Rövidesen kibontja nekünk Gibson ezt az üzenetet a Pietájában, miszerint ebben a szenvedésben számunkra szükséges segítséget Máriában találhatjuk meg, éppen úgy, ahogyan Krisztus megtalálta benne. De a film továbbmegy annál, amit mi megtehetünk, sőt annál is, amit Krisztus tett, azáltal, hogy Mária fő szerepét a passióban a Sátán visszatartásában látja. A filmben határozottsága nem csak akkor tart ki, amikor Sátánnal lépést tartva haladnak a szenvedő ember-Jézus két ellentétes oldalán, hanem akkor is megmarad, amikor egy végső összecsapásban Sátán egy förtelmes babával a karjaiban pózol. Hogy mit szimbolizál a Madonnának és Gyermekének ezen ördögi megfordítása, nem egészen tiszta, de nem úgy annak üzenete: Sátán hitvány módon támadja Máriát, de neki van ereje nem csupán ellenállni, hanem még erősíteni is egy bizonytalan Krisztust. A filmben ellenáll Sátánnak és támogatja Krisztust, míg a Sátán áldozatot akadályozó munkájának minden lehetősége elmúlik. Akkor, egy véres csókkal, egyesül a halott Megváltóval: az „Isten Anyja" közbenjáró és az Isten Fia most már elvégezték az áldozatot. Így a film, de nem a Biblia.

 

A film Jézust halálát követően Mária karjaiba leengedve mutatja, ahol a hagyományos Pieta kerül megformálásra. Mária feltűnően átrendezi a test körüli redőket, hogy biztosan a klasszikus ikonográfiával egyezzenek a vonalak, azután pedig rátekint – nem a halott Jézusra, ahogyan a hagyomány tartja – hanem a film nézőközönségére. Itt van a katolikus üzenet tetőpontja: Mária a Sátán fölött aratott győzelmében karjában tartja a Szenvedés Áldozatát és reánk tekintve nyugodt, véres arccal hív magához a saját szenvedésünk útján keresztül. Művészi szempontok szerint a filmnek itt véget kellene érnie; az ezt követő pillanatnyi feltámadási jelenetet semmi más nem indokolja, minthogy Gibson teológiájában és művészetében helye van.

 

A film felszólít minket is, hogy részesedjünk Krisztus testéből és véréből. A katolikusoknak a mise nem egy megemlékezés, úrvacsora, hanem egy áldozat, melyben a tényleges test és a tényleges vér újra megáldoztatik a bűnökért való engesztelés kieszközlésére. A film arra serkent, hogy „Vedd ki a részedet ebben az áldozatban!" Gibson ezt a Golgota és a mise közötti kapcsolatot felfedi egy, az utolsó vacsorát bemutató flashback-kel (visszapillantással): „Egymás mellé helyezem az utolsó vacsorát és a keresztre feszítést, hogy megmutassam, mi is az."48 Ez „a keresztre feszítést olyan áldozatként ábrázolja, amely az Eukarisztia szentségében folytatódik."49 Az amerikai katolikus püspökök szerint „A kereszten lévő sebes és vérző Krisztus-test és az utolsó vacsora képeinek egymás mellé helyezése impozánsan aláhúzza, hogy az Eukarisztia valóban a Krisztus teste és vére."50

Gibson Sátán-ábrázolása kreatívan bizarr, művészileg megfelelő de teológiailag téves. Általában úgy hivatkoznak rá, mint „androgyn" lényre (félig férfi, félig nő – a ford.) borotvált koponyával és szemöldökkel, férfi hanggal, Gibson Sátánja mindazonáltal félreismerhetetlenül női alak. Ő az ellentéte mindannak, amit Mária erényei bemutatnak, és ennek a nem férfias Sátánnak erős „természetellenes" volta felkavaró hatású. Gyanítható, hogy sokkal inkább az ügyes művészi szabadság, mint inkább a teológiai kijelentés termékével van dolgunk, habár mivel a film hangsúlyozza az Éva és a kígyó közötti lelki/szellemi harc újrajátszását a Második Éva/Mária és a Sátán között, a helyzet szinte követeli a női Sátánt. Itt a háború az „Ég Királynője" és a Pokol Királynője között zajlik – talán.

Ugyanígy felkavaró, de sokkal rejtélyesebb, Gibson ábrázolása a démoni gyerekek sokaságáról, amint Júdást kigúnyolják, végső soron öngyilkosságba hajszolva őt. A Biblia nyilvánvalóan írja, hogy Júdást a csillapíthatatlan bűntudat vitte bele az öngyilkosságba. Miért kell bármi külső dolgot belevonni, nem is szólva az elferdült ártatlanság szimbólumairól? Semmit sem olvastam arról, milyen választ ad erre51 Gibson. Látványbeli kapcsolat van ezek a gyerekek és Sátán „gyereke" között. A gyerekek „elpárolgása" a színről, amint Júdás arra a helyre érkezik, ahol meg fog halni, azt sejtetik, hogy azok a lelkiismeret hallucinációi; de miért gyerekek? Mint ahogyan a flashback-ek (visszapillantások) Jézusra, mint asztalosra, amint éppen egy magas asztalt épít, amin Mária viccelődik, hogy „soha nem fog divatba jönni" (vajon ez egy humoros előrevetítés a modern asztalokra és székekre, vagy utalás a mise magas áldozati oltáraira?), ez a részlet is megzavar anélkül, hogy bármit is hozzátenne a dolgokhoz. Legjobb esetben is az ilyen művészi kifejezés aláaknázza Gibson művészi érzékét; a legrosszabb esetben pedig az összezavarodás jeleit mutatja.

 

Az egyik probléma, amit a római katolicizmus sohasem old fel magának, az az általa kreált megosztás a hústest és a lélek/szellem között. A katolicizmusnak a hústest gonosz és csak a lélek/szellem képes arra, hogy jó legyen; gondoljunk csak a katolicizmus régi hagyományaira az aszkétizmust, a szerzetesi életet, a cölibátust (nőtlenség) és az önkorbácsolást illetően. Ez részben megmagyarázza, miért olyan emberi és lelki/szellemi küzdelemtől mentes az a szenvedés, amin Jézus átmegy a film során. Természetesen van lelki/szellemi küzdelem a film nyitójelenetében – azonban ezután a fizikális szenvedés következik, míg a szellemi küzdelmek Máriára maradnak. Emmerich a következőképpen írja le: „Úgy éreztem, hogy Jézus amikor a világ bűneinek büntetésére felajánlotta magát az isteni igazságszolgáltatásnak, istenségét visszaküldte, valamilyen formában a Szentháromság kebelébe, és hogy úgy mondjam, az ő tiszta, szerető és ártatlan ember voltára koncentrált, és csupán az ő kimondhatatlan szeretetében megerősödve, odaadta a gyötrelemnek és szenvedésnek."52 Emmerich számára Jézus minden szenvedése „abban a harcban nyilvánult meg, amelyben emberi természete kitartott a halállal szemben. ... Krisztus csodálatraméltó ember volta ekképpen a szenvedés szörnyű terhe alatt a földbe préselődött." Megemlítésre méltó, hogy a kígyó eltiprása, ami egyértelmű utalás a Genezis 3:15-re, is helyet kapott a filmben - nem a keresztnél, hanem – a Kertben, a lelki/szellemi harc záró csúcspontjánál, mielőtt a fizikális szenvedés elkezdődött volna. Ennek a jelenetnek a végénél a lelki/szellemi harc befejeződik és az isteni mivolt eltávozik; minden, ami marad a hústest közelgő fizikális szenvedése. Adott egy kettévágott Jézus, aki most egy szenvedő ember, egyidőben való isteni mivolt nélkül, így hát nem csoda, hogy a katolicizmus és a film a fizikális szenvedésre fókuszál; a hústest ilyetén platóni nézőpontú ábrázolásával nem meglepő, hogy a katolicizmus és a film a hústest durva elpusztítására fókuszál.

 

Mégis sem a film, sem pedig a katolicizmus nem békült ki teljesen a hústest bűnös voltának ilyen fogalmával. A katolikus ikonok, beleértve ezt a filmet is, következetesen a „mezítelen" Jézust ábrázolják egyszerűen ágyékkötőbe öltöztetve. Érdekes módon az ostorozás és az ütlegelés folyamán Jézus ágyékkötője nem szakad el és nem sérül meg! Nem azt akarom sugallni, hogy a film mezítelenséggel jobb lenne – szó sincs róla. De a katolikus ikonográfia sohasem tudja elfogadni Jézust teljes ember voltában. Olyan, mintha Jézusnak szenvednie kellene a hústestben, de soha nem azonosulna teljesen a hústesttel. Ne feledjük, hogy a katolicizmusban a bűnösöknek kell Krisztussal azonosulniuk, mint inkább Krisztusnak a bűnösökkel. Azonban Gibson a feltámadott Jézust teljesen (de, szerencsére, tisztességgel és illendően) meztelenül ábrázolja, mint inkább mennyei díszruhákba öltözve. Ez évszázadok katolikus tanításait szimbolizálja, miszerint a hústest szenvedések által megtisztítható.

A film erősségei közül említeném a nagyszerű filmezéstechnikát. Gibson ősszel rögzítette képeit Spanyolországban, így a sárga árnyalatok maguktól értetődőek. Más megvilágítások – a Kert kékjei – és a kompozíció, valamint a kameramozdulatok diszkrétek és a film javára válnak. De ilyen művészi minőséget pazarolnak egy filmre, amely se nem szép, se nem szórakoztató. Egy olyan film, amit maga Gibson „zsigeri"53-ként aposztrofál, ugyanolyan hatásos lenne alacsonyabb szintű fényképezéstechnikával!

Másik okos húzás az arámi és latin nyelv használata. Ez a filmnek dokumentum-jelleget kölcsönöz, és minimális feliratozással lehetővé teszi a nézőnek, hogy tényleg lássa a filmet. (Ez takarékossá is tette a filmet a nemzetközi megjelenéseknél – sokkal olcsóbb különböző feliratokat készíteni a filmhez, mint különböző szinkronokat.) Jelentős az a tény, hogy a nézők nem tudják követni a dialógusokat. Gibson elmondja, hogy egy olyan filmet akart, amely nem „függ a beszélt szavaktól"54, így továbblépett a „transcendens kifejezésmódra, ahol képeken keresztül történik az üzenetátadás."55 A bibliai evangéliumi fundamentalisták szerint az Evangélium továbbadása csakis szóbeli nyelven történhet. A Bibliában nincsenek képek; az a kijelentés szóbeli eszköze. Olvasni kell és hallgatni, odafigyelni rá és megérteni úgy az értelemmel, mint ahogyan a szívvel. Ezzel szemben a katolicizmus a miszticizmus vallása, képek élményének élvezete, mint inkább szavak megértése; és Gibson konzervatív katolicizmusa, mellyel ragaszkodik a latin nyelv használatához a liturgia során, megalkuvást nem tűrően nyilvánvaló. A film, ahogyan Gibson mondja „erővel bír arra, hogy belevonjon valamibe és engedjen átélni valamit egy olyan érzelmi szinten, amit talán nem vagy képes logikusan megmagyarázni."56

 

Egyes párbeszédek pontosságát kritizálják, de ez lényegtelen a célközönség szempontjából, akik nem beszélik folyékonyan sem az arámi, sem a latin nyelvet. Csak keveseket zavart az az ostobaság, hogy Jézus Pilátussal latinul beszélgetett – eltekintve a ténytől, hogy nincs okunk feltételezni, hogy Jézus tanult volna latint, nem a latin volt a Római Júdea nyelve. Arámiul tényleg beszéltek, de hol van a héber és a görög? Miért latin? „Ez a hiba nem tévedés. Gibson a Jézus és Pilátus közötti párbeszédet arra használja, hogy bemutassa azt a jövőt, amit az ellenreformáció áhított: a Római Birodalom latinul beszélő kiterjesztése a lelki/szellemi világba. ... Csak a latin számít, nem a görög (csak római katolicizmus, nem az ortodox)."57 Azért használtak latint, mert ez a nyelve a katolikus liturgiának és ez a film katolikus liturgia.

Sok keresztyénnek nem az az alapvető problémája a filmmel, ahogyan Krisztust ábrázolja, hanem hogy Jézust egyáltalán ábrázolja. Ha a tíz parancsolatból a másodiknak58 bármiféle értelme van, akkor az az, hogy nem szabad Istenről bármiféle ábrázolást készíteni sem imádni a képet, és mivel elismerjük, hogy Jézus Isten, akkor szükségképpen nem szabad róla ábrázolást készíteni, sem imádni a képet. Egyesek talán képesek megőrizni tisztán a lelkiismeretüket azáltal, hogy finom vonalat húznak egy kép készítése és egy bálvány készítése közé: a második parancsolat úgy tűnik, hogy az utóbbit tiltja, de talán az előbbit megengedi? Ennek a mellébeszélésnek olyan szaga van, mint amikor mentséget akarunk találni olyasvalamire, ami egyébként kétségtelenül menthetetlen, és számomra mindez nem meggyőző. Adott az Újszövetség 'hangos csendje' Krisztus bármilyen fizikális jellemzőjét illetően, és az Újszövetség ragaszkodik ahhoz, hogy szóban tegyük ismertté őt és mint Az Igét mutassuk be őt; adott a katolicizmus előtti századok és a reformáció utáni protestáns tiltakozás bármiféle Krisztust ábrázoló képpel szemben; adott ráadásul a katolikus tiltás, hogy Istenről ne készüljön kép (a Krisztusról alkotott képekkel szemben)59; és adott a szükségszerű kísértés az ábrázolások bálványként való használatára; a keresztyén bölcsesség ezért az efféle mellébeszélést finoman szólva is ostobaságnak tekinti. Ahelyett a szőrszálhasogatás helyett, hogy bibliai engedményt találjunk olyan dologban, ami annyira emlékeztet a bálványimádás gonoszságára, meg kell kérdeznünk, miféle bibliai okunk lehetne arra, hogy az Isten Fiát ábrázoljuk látható formában. Minek egy kép Krisztusról egyáltalán?

 

A Katolikus Egyház egyértelműen válaszolja, hogy „imádat céljából." Gibson katolicizmusa és Gibson filmje egy képet tart elénk Krisztusról, hogy imádjuk. A katolicizmus időnként úgy tűnik, különbséget tesz a képek tisztelete és imádata között, de ezt a különbségtételt feladja a katekizmusában, amelyben világosan kifejti: „A képek előtti keresztény hódolat nem áll ellentétben az első parancsolattal, mely tiltja a bálványokat. Valóban, 'a kép felé irányuló tisztelet (sic) továbbhalad a valódi személy felé, akit ábrázol,' és 'aki tisztel egy képet, az a képen ábrázolt személyt tiszteli.' A szent képeknek adott tisztelet (sic) az egy 'tiszteletteljes hódolat', nem pedig imádat, ami egyedül Istent illeti meg: A vallásos imádat nem a képeknek maguknak szól, amelyek pusztán tárgyak, hanem azok megkülönböztető aspektusának, mint olyan képeknek, amelyek elvezetnek minket a testet öltött Istenhez."60 Ez a bálványimádás igazolása - a második parancsolat ellenére - azon az alapon, hogy „az Isten Fia, azáltal hogy hústestté lett, egy új 'háztartást' vezetett be, mely a képek 'háztartása'."61 Ebben az összefüggésben nézve a film egyszerűen bálványimádás.

 

Nyilvánvaló ennek a filmnek temérdek katolikus sajátossága, akkor mégis miért olyan vonzó bibliahű protestáns keresztyének számára?62 A film nyilvánvalóan nem biblikus, és ahol érinti a Bibliát, ott is elferdíti azt. Történetileg pontatlan, teológiailag eltévelyítő és látványában elbűvölő. Vallásosan kicsavart, érzelmileg túlfeszített, evangélium nélküli – valójában sehol nem mondja ki: „Jézus Krisztus a mi bűneinkért halt meg", hanem mindenütt azt az üzenetet sulykolja, hogy a bűnösök egyetlen reménysége, ha megfizetnek a saját bűneikért (kis segítséggel egy lealjasított Jézustól és egy szeplőtlen Máriától). Erőszakot követ el a nézőkön, erőszakot követ el az igazságon és erőszakot követ el Krisztuson. „Evangéliumi protestánsok ünnepelnek egy olyan Jézusról készült portrét, ami vizuálisan és teológiailag ... rikítóan és ellenreformátori módon római ... olyannyira katolikus kegyességben és ábrázolásmódban fürdik, hogy a mai evangéliumiak ősei vallási és esztétikai (sic) szempontból visszataszítónak találták volna."63

 

Nincs kétségem afelől, hogy a Passió című film maradandó és méltán tisztelt helyet fog elfoglalni a katolikus ikonművészetben. De miért nézné meg bárki is, aki tudja olvasni a Bibliát és aki hisz Krisztusban és üdvösséget nyert Őbenne, vagy miért brutalizálná éppen a barátait vagy a családját ezzel a filmmel?

 

 

Jegyzetek

1 Lásd a World Magazine-ben "A Times újságírója, Sharon Waxman több filmiparmágnást megemlít, akik kijelentették, hogy semmi közük Mr. Gibsonhoz. Idéz egy stúdióvezetőtől, aki nem járult hozzá, hogy a nevét használják: 'Nem az számít, mit mondok. Az számít, amit teszek. Fogok tenni valamit. Nem kötök vele szerződést. Nem támogatok semmit sem, amihez bármi köze van.' " http://www.worldmag.com/world/issue/03-13-04/cultural_6.asp

2 Efézus 5:16, Kolossé 4:5

3 Interjú Diane Sawyer-rel az ABC News Primetime-on (többrétű források)

4 A Katolikus Enciklopédia http://www.newadvent.org/cathen/15569a.htm

5 János 19:30

6 Zsidók 10:10-18

7 Interjú Peter J Boyer-rel, The New Yorker, 2003. szeptember 15.

8 Reader's Digest, 2004. március

9 Gerard Sloyan, római katolikus történész, Time Magazine, 2004. március 1.

10 Sokan beszámoltak róla, hogy kámea-szerepeket játszik a filmben: azt mondják, hogy az ő kezeit filmezték, amikor Krisztus keresztre felszögelését mutatták.

11 Érdekes módon, annak ellenére, hogy pápai áldás van rajta, a pápák megtiltották a püspököknek, hogy elmondják a zarándokoknak, vajon mennyi bűnbocsánatot nyerhetnek ezáltal a szenvedés által.

12 A Katolikus Enciklopédia

13 Gibson: "Sokat meditáltam a mi Urunk passióján. Amikor 35 éves voltam, elkezdtem imádkozni Szent Brigitta imádságait, amik tényleg segítettek megértenem, miről szól a passió. Most szeretném megosztani másokkal." Interjú a The Register-ben

http://www.ncregister.com/Register_News/030903gibson.htm

14 World Magazine http://www.worldmag.com/world/issue/02-28-04/cover_1.asp

15 http://www.theinterim.com/2004/feb/01gibson.htm

16 World Magazine

17 Time Magazine, 2004. március 1.

18 A kertben a Sátánnal zajló küzdelem (nincs a Bibliában) és az imádság is úgy van ábrázolva, mintha Krisztus az eljövendő fizikai szenvedés miatt küszködne, mintha nem lenne biztos benne, hogy végig ki tud tartani.

19 Máté 27:50, János 19:38

20 Lukács 23:47

21 Lukács 22:64

22 Máté 27:26, Márk 15:15, János 19:1

23 A filmben, a nyilvánosság előtt és az interjúkban is gyakran Gibson utal az Ézsaiás 53:5. Egyetértünk abban, hogy ez a fejezet messiási tartalmú, és hogy ez a vers gyönyörűen ábrázolja Jézus művét a Golgotán. Annak ellenére, hogy itt nyilvánvalóan van utalás a fizikális szenvedésre, a szakasz a lelki/szellemi szenvedés szimbólumaira helyezi a hangsúlyt, mert ő hordozza a mi bűneinket. Még ha szó szerint is vesszük, nincs semmi ebben a fejezetben, amely igazolná a filmben ábrázolt túlzott brutalitást, inkább sok minden van, ami azt mutatja, hogy Jézus halála teljesen megigazítja azokat, akikért ő meghalt!

24 Zsidók 2:9

25 Zsidók 2:18

26 Zsidók 5:8

27 Zsidók 6:6

28 Cselekedetek 5:41 Hasonlóan a II Timóteus 1:11,12-ben a szenvedés a szégyennel, megaláztatással van összekapcsolva, nem a fizikális megpróbáltatással, és a II Timóteus 2:9-ben Pál beszámolójában a szégyen azzal van összefüggésben, hogy megláncolták, mint egy bűnözőt, nem pedig a fizikai szenvedéssel.

29 Zsidók 2:9

30 Zsidók 12:2

31 Zsidók 9:26

32 Zsidók 9:28

33 Zsidók 10:12,14

34 Zsidók 10:17,18

35 Reader's Digest, 2004. március

36 A The Passion Papers-ben megjelent elemzésre alapozva:

https://secure.agoramedia.com/passion/-regstep2_passion.asp?promo=E0104DDD-A1D9-4AF8-86E2-D7C3C6EC0560&email=

37 A The Passion Papers-ből idézve

38 Christianity Today http://www.christianitytoday.com/movies/interviews/melgibson.html

39 http://www.emmerich1.com/DOLOROUS_PASSION_OF_OUR_LORD_JESUSCHRIST.htm

40 Valószínű, hogy Gibson Passiója jelentős nyomást fog gyakorolni Emmerich kanonizációjának előmozdítása ügyében. Mivel a katolikusok ultra-konzervatív szárnya (amelyik csoportba Gibson is tartozik) elkötelezett Krisztus fizikális szenvedéseinek átélésére, hitelességre tehetnek szert, amennyiben Emmerich-et kanonizálják. Nem lényegtelen dolog, hogy Gibson Keresztútjának stációi II. János Pál pápa stációin alapulnak, amelyek csaknem azonosak Emmerich Passiójával; és hogy Gibson a pápa számára egy külön magánvetítést szervezett a film nyilvános megjelenése előtt. A pápa véleménye a filmről, miszerint "Így történt", nem okozhat bajt Emmerichnek vagy a konzervatív katolikusoknak.

41 The Passion Papers

42 Ez ugyancsak megtalálható a sokkal korábbi Szent Brigitta Imádságaiban, amiről Gibson azt mondja, hogy formálták az ő hitét.

43 Erről egy római katolikus kommentátor írja: "Ettől a képtől elengedhetetlenül a fejüket fogják vakarni egyes protestánsok. Csakis az Eukarisztiában rejlő, Krisztus drága vére iránti katolikus érzékenység fényében van ennek bármiféle értelme." [Steven Greydanus The National Catholic Register, 2004. február 29-március 6.]. A római katolikusoknak a vér nem csupán az odaadott élet szimbóluma, hanem a kegyelemnek egy valóságos közvetítője; ezért a mise során a bor nem csupán szimbólum, hanem valóságos vér.

44 Máté 4:6

45 Lukács 22:43

46 Russell Hittinger és

Elizabeth Lev http://www.firstthings.com/ftissues/ft0403/opinion/hittingerlev.html

47 ugyanott

48 Christianity Today

49 http://www.nationalreview.com/comment/hibbs200402250836.asp

50 http://www.catholicnews.com/data/movies/04mv276.htm

51 pl. "Én találtam ki a gyerekek ötletét és hogy azok valahogyan démoniak voltak, így azok nem valódi gyerekek voltak." Christianity Today

52 The Dolorous Passions

53 Christianity Today

54 Reader's Digest

55 http://www.firstthings.com/ftissues/ft0403/opinion/hittingerlev.html

56 Christianity Today

57 Chilton http://www.bibleinterp.com/articles/Chilton_Passion.htm

58 Figyeljük meg, hogy a katolikusok belefoglalják a második parancsolatot az első parancsolatba, ezzel lecsökkentve annak jelentőségét. Az utolsó parancsolatot meg kettőbe bontják.

Lásd http://www.vatican.va/archive/ccc_css/archive/catechism/command.htm

59 A Katolikus Egyház Katekizmusa 2129

http://www.christusrex.org/www1/CDHN/comm1.html#GRAVEN

60 A Katolikus Egyház Katekizmusa 2132

61 A Katolikus Egyház Katekizmusa 2131

62 Bármely arra vonatkozó elképzelés, hogy a film evangélizáló jellegű, az Evangélium értelmében hamis. Akik tudatlanok az Evangéliumot illetően, azok nem is találják azt a filmben, míg azok akik ismerik, nem látnak semmit a helyettes áldozatról, ami teljesen és végérvényesen megtisztít a bűntől. Valójában, egyes katolikus kritikusok rámutatnak arra, hogy a film hatásosan "evangélizálja" a protestánsokat, a katolicizmusba vonva őket!

63 Jack Miles írja a The Passion Papers-ben