Get Adobe Flash player


W. McCanley: A kereszténység Achilles sarka

(Ez egy amerikai hívők előtt szóban elhangzott előadás gépelt változata.)

 

Adjunk hálát Istennek a zene ajándékáért és benne azért az eszközért, amellyel megvalósíthatjuk céljainkat.

Ha a mai zenére gondolunk, rögtön elektronikus gitárok, a pop-rock, drámai hatások és katarzisok jutnak eszünkbe.

De hogy állunk a modern keresztyén zenével? Hiszen a zene kihat az élet minden területére.

Általános vélemény, hogy elvesztette hatóerejét a mai egyházban. Vegyünk egy mitológiai példát. A görög mitológiából tudjuk, hogy Achillész Péleüsz és Tétisz fia volt. Anyja, Tétisz fiát a sarka végénél fogta meg és így merítette bele a Stüksz (Styx) folyóba. Így tette fiát sebezhetetlenné, mert ahol a folyó vize érte, ott sebezhetetlenné vált. Mindenütt, kivéve sarkának azt a részét, amelyiknél fogva anyja tartotta, és amelyiket nem érte a víz.

 

A sebezhetőség nagyon érdekes kérdés. Jól tudjuk magunkról, hogy sebezhetőek vagyunk, de hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla. Az Igében azonban mást olvasunk: „Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék".

Az I Kor 10-ben még sok hasonló igét olvashatunk. Különösen egy áll elém: nincs olyan bűn, amit a megfelelő helyzetben, ha adottak a körülmények, ne tudnánk elkövetni. Az Úr védelmét kell kérnünk, hogy őrizzen meg minden elképzelhető bűntől. Sebezhetőek vagyunk.

Látnunk kell azonban ennek a sebezhető pontnak a viszonylagos jelentéktelenségét: a sarkunkban egyetlen életfontosságú szerv sem található. Ott helyezkedik el azonban az a nagy ín, amelyet Achillesz-ínnak nevezünk, amelyik képessé tesz a járásra, és amelyik nélkül nem tudunk járni. Nincs kis bűn. Nincs olyan bűn, ami nem lenne fontos. Tönkreteszi az életünket. Megrontja bizonyságtételünket a szolgálatban.

Sokszor azt gondoljuk, hogy a zene tulajdonképpen nem is fontos. Számtalanszor hallom: - Érdemes ezért aggódni? Hiszen ez csak zene. – Tulajdonképpen halálos sértés lenne azoknak, akik egész életüket a zenének szentelik. Az ördög hazugsága. Csodálatos lenne, ha csak – hogy hűek maradjunk a mitológiai példához – egyetlen sebezhető pontunk lenne. Nem is tudom, milyen lenne a gyülekezeti szolgálat, ha mindenkinek csak egy sebezhető pontja lenne. Úgy tűnik, hogy számtalan lábunk és sarkunk van. És el kell ismernünk, hogy az ördög mindegyiket egyszerre támadja. Az I Pt 5:8-ban olvashatjuk: „Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán, szertejár, keresvén, kit elnyeljen."

Nyissuk ki először a Kol 3:16-ot. Ez a felsorolás az Újszövetségben található legvilágosabb tanítása azoknak az elveknek, amelyek szerint a gyülekezeti szolgálatot kell végezni. Először is a szolgálat elképzelhetetlen anélkül, hogy ne gyökerezne meg szilárdan Isten Igéjében. Krisztus beszéde lakozzék bennetek gazdagon.

 

Ha számos mai keresztyén zsoltár szövegét olvassuk, feltűnik, hogy milyen teológiai pontatlanságokat találhatunk benne. Régen ugyanis a keresztyén énekek szövegét prédikátorok, hogy csak egy példát hozzak fel, Wesley és társai írták. A mai énekszövegeket zenészek írják, akiknek nincsenek teológiai ismereteik. Arra bátorítanék minden olyan lelkipásztort, igehirdetőt, akiben költői véna rejlik, hogy gondolja meg, nem kellene-e énekszövegeket írnia időnként. Ti vagytok azok, akik legtöbbet foglalkoztok az Igével. Ti tudjátok átfogalmazni a tanokat mindenki számára érthető szöveggé. Tehát először alapos ismeretekre van szükség Isten Igéjében.

 

Másodszor Isten Igéjének bölcsességét tanításra és intésre, nem pedig szórakoztatásra használjuk. Itt van a baj gyökere. Összekeverjük a zene szolgálatát és a szórakoztatóipart. Számtalanszor találkoztam olyan lelkészekkel, akik azt tartják, hogy először a zene vonzza a tömegeket a templomba, és ha már a tömeg ott van, akkor taníthatnak és inthetnek. A zene azonban annyira felforrósíthatja a légkört, hogy utána bármit mondanak, nem érnek el vele többé semmit. A zene nem tanít, nem int, ez a mondanivalóval kezdődik. Én ebben figyelmeztetést látok, hogy ügyeljünk, hogyan szolgálunk zenével. Nem érzéseket kell közvetítenünk a gyülekezetnek. Egészséges tudományt kell tanítanunk, és a Szentírást kell hirdetnünk. Zsoltárokban és lelki énekekben. Végül pedig a szolgálatot az tudja ellátni, akinek rendben van a kapcsolata Istennel, szívében az Urat dicséri. Milyen nagy feladat és milyen áldás annak a keresztyénnek, aki zenével szolgál! Sose felejtsük el, hogy keresztyének vagyunk, akik zenével szolgálunk, és nem zenészek vagyunk, akik mellékesen még keresztyének is.

Nézzük meg, mi is a modern keresztyén zene. Zene, amelyhez szöveget is énekelnek, amely bizonyos fokig vallásos, de stílusát, hanganyagát és előadásmódját a világtól vesszük át. Az előadásmódot, vagyis a hangszerelést, az öltözetet és a mozdulatokat is. Itt különbséget kell tennünk a modern hivatásos keresztyén zenész és aközött, ami a helyi gyülekezetben történik. A hivatásos zenész minden eddig említett kelléket átvesz a világtól, még az öltözködést és a mozgást is, míg a gyülekezetben nem minden esetben vesznek át mindent.

Sokat szelídítenek rajta, mert nem a kiugrás a céljuk. De itt is ebbe az irányba haladnak, és a haladás iránya nagyon fontos a keresztyén életben. Lót Sodoma irányában verete fel a sátrát és ekkor kezdődtek a problémái. Sátrainkat nem szabad a modern keresztyén zene irányában felverni.

 

Amerikában az ötvenes és hatvanas években azt hallottuk, hogy a rockzene az ördög műve. Az ötvenes évek vége felé középiskolás voltam. Elvis Presley azidőtájt tett szert világhírnévre. Ő volt az első olyan zenész, aki előadásában is tanújelét adta laza erkölcsi felfogásának. Ő volt a kezdete a leggyorsabb erkölcsi hanyatlásnak, amit Amerika eddig megélt. Királynak tekintették, és annak is nevezte magát. Mint mondtam, nagy problémák kezdetének tekintem. Gyülekezeteink akkoriban szinte a gonosz megtestesülését látták benne. Az 1970-es években fokozatosan elfogadtuk a modern keresztyén zene bevonulását az újonnan alakult gyülekezetekbe. Beleépült az amerikai keresztyének magánéletébe.

 

Ma már a legtöbb amerikai gyülekezet istentiszteleti alkalmain megtalálható. A zene leggyakoribb formájává vált, kiszorította a régi egyházi és evangéliumi énekeket.

 

De – mint Salamon mondja – nincs új a nap alatt. Nem új probléma ez sem. Nyissuk ki a 3 Móz 10:1-3-at: „Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vették egyen-egyen az ő tömjénezőjüket és tettek azokba szenet és raktak arra füstölőszert, és vittek az Úr elé idegen tüzet, amelyet nem parancsolt nekik. Tűz jött azért ki az Úr elől, és megemésztette őket, és meghaltak az Úr előtt. É mondta Mózes Áronnak: Ez az, amit szólt az Úr, mondván: Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem."

Ez a probléma abból adódik, hogy a keresztyének nem látják igazán Isten szentségét.

Itt egy oda nem illő dolgot vettek bele Isten szolgálatába. Ugyanezt a hibát követjük el mi, keresztyének is az ilyenfajta zenével. A 3 Mózesben leírt események után sohase gondoljuk, hogy a módszereknek Isten semmilyen jelentőséget nem tulajdonít. Remélem, nem tartjátok furcsának, hogy Igét használunk ennek elítélésére. Csak az Úr kegyelme, hogy Isten tüze még nem pusztított el sok zenészt.

A humanizmus vallása vezette be azt a gyakorlatot, amellyel megpróbálunk testi eszközökkel szent célokat elérni. Ha azt valljuk, hogy az ember alapjában véve jó, azt is elismerjük, hogy amit tesz, az is jó.

 

Nyissuk ki a Zsolt 14:1-3 versét: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek, nincs, aki jót cselekedjék. Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-e értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak, egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem." Az ember gondolatai gonoszak Csak A Szent Lélekkel teljes keresztyén tudja a jót tenni Isten erejével.

 

Néhány olyan elvet szeretnék felsorolni, ami segít megkülönböztetni a jó és a rossz zenét.

Mindenekelőtt a zenének mondanivalója van. Minden zene hordoz magában mondanivalót. A hatvanas évektől kezdve állandóan azt halljuk, hogy a zene semleges, nincs erkölcsi tartalma. Pedig nem semleges. És a hatvanas évekig nem is állította róla senki. Még a régi görögök is tudták, hogy a különböző hangszerek különböző hangulatot keltenek az emberben. Más zene szolgált a halál megéneklésére és más zene a szeretet megidézésére. Ki állítaná, hogy a zenének nincs sajátos üzenete, ha bizonyos emberek küldik bizonyos embereknek?

Van mondanivalója, méghozzá olyan magától értetődő, hogy erről nem is kell többet mondanom. Hadd jegyezzek meg azonban valamit: A dallam hangosabban beszél, mint a szöveg. Ennek fizikai oka van. Sőt a szöveg hatását teljesen háttérbe is szoríthatja vagy megsemmisítheti. A zene érzékekre ható művészet.

 

A művészet legtöbb ágát érzékszerveinkkel fogjuk fel. Látunk egy gyönyörű képet, hallunk egy szép mondatot. Amit azonban érzékeinkkel fogunk fel, az könnyen meg is rontható. A gyönyörű képből pornográfia lesz. A zenéből pedig olyan hatás, ami legalantasabb ösztöneinket ingerli. A zene három alapeleme a dallam, az összhang és a ritmus.

 

A dallam, a legérzékibb elem, az emberi szeretetnek a fizikai oldalát emeli ki, nem a legkifinomultabb formáit. Ugyanez mondható el az érzéki összhangzatról is. A figyelmet a zenei elemekre irányítják, nem az ének mondanivalójára.

A zene minden eleme között a ritmus a legerősebb és a legveszélyesebb. Önmagára irányítja a figyelmet és az előadót eggyé kovácsolja hallgatóságával. Sok zenész elmondta már, hogy keríti hatalmába az ütem. Nemrégiben egy rockzenészt – biztosan észrevették, hogy nem művészt mondtam, mert ezek a zenészek nem művészek –, nemrégiben egy rockzenészt megkérdeztek, hogy előadása közben tudatosan tesz-e különböző mozdulatokat. Azt mondta, hogy az ütem hatalmába keríti és már nem is tudja, hogy mit tesz. Minket, keresztyéneket, semmi se kerítsen úgy a hatalmába, hogy már azt sem tudjuk, mit teszünk.

 

Egy további elv az, hogy a zene a keresztyén élet fontos része. Olvassuk el a Fil 4:8-at: „Továbbá, atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jóhírűek, ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok." Ez világos igei tanítás a keresztyén életben. Isten magas mércét állított elénk, keresztyének elé.

Az életben legtöbbször az befolyásol, amit látunk, olvasunk és hallunk. Az ember gondolatvilágára az hat, amit lát, olvas és hall. És hogyan tükrözheti gondolatvilágunk a Fil 4:8 tanítását, ha a zene, amit hallgatunk, a szórakoztató ipar érzékiségéből táplálkozik? A gyülekezetben énekelt énekeknek olyan szövegük legyen, amelyek teológiai szempontból pontosak és építenek. És olyan zenét műveljünk, ami lélekben és igazságban felnő a szöveghez.

 

Egy további alapelv: Az ízlés nem tévedhetetlen mércéje a jóságnak. Gyakran elhangzik az az érv, hogy ez csak ízlés kérdése. Te azt választod, ami neked tetszik, én meg azt, ami nekem.

Amerikában van egy közismert ének, ami úgy szól, hogy mindig a lelkiismereted szavát kövesd. Ha nem vagy a Szent Lélek hatalma alatt, sem lelkiismeretedben, sem ízlésedben nem bízhatsz meg. Az ízlés megromlik, ha állandóan rossz hatásnak tesszük ki, és sohasem éri jó hatás.

 

A szülők mostantól kezdve vegyék fel a harcot a probléma ellen. A gyerekeket távol kell tartani a rossztól. És sokszor halljanak jó zenét.

Egy további elv: A gyülekezetben a zene célja a szolgálat, nem a szórakoztatás.

I Krón 25:1-3: „Dávid és a sereg fővezérei a szolgálatra kijelölték az Asáf, Hémán és Jedutun fiait, hogy prófétáljanak citerákkal, lantokkal és cimbalmokkal. Azok száma, akik e szolgálatra rendeltettek, az ő szolgálatuk szerint: Az Asáf fiai közül: Zakkúr, József, Nétánia és Asaréla, az Asáf fiai Asáf mellett, aki a király mellett prófétál. A Jédutun fiai közül: A Jédutun fiai Gedália, Séri, Jésája, Hasábia, Mattithia és Simei, hatan citerával az ő atyjuk Jédutun mellett, aki az Úr tiszteletére és dicséretére prófétál."

 

Megtanulhatjuk belőle, hogy akik Isten szolgálatában zenélnek, azok prófétálnak. Világosan látható, hogy a prófétálás szó az Igében nemcsak az eljövendő dolgok megjelentését jelenti. Gyakran arról beszél, hogy valaki bizonyságot tesz. Ennek ismeretében nézzük meg az I Kor 14-et. Olvassuk el az 1-3 és 25. verseket: „Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok, mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek, mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat. Aki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vigasztalásra.

És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek, és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetve, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek."

 

Egy hitetlen eljön a gyülekezetbe és azt látja, hogy ott mindenki prófétál. Arcra borulva imádja az Istent, mert ott mindenki keresztyén és mindenki prófétál. Micsoda áldás ez a keresztyén zenésznek. Amikor azt látja, hogy a karvezetőnek és a gyülekezetnek együtt kellene prófétálnia és bizonyságot tennie, hogy a hitetlen arcra boruljon és imádja Istent, és azt mondja, hogy Isten valóban igaz.

Figyelmeztetés ez mindazoknak, akik lélek nélkül énekelnek az istentiszteleten. Itt, ebben a gyülekezetben ez nem probléma, de nagyon sok gyülekezetben annál nagyobb. Nincs élet az éneklésükben. És nincs benne bizonyságtétel. Gyakran elmondom azokban a gyülekezetekben, ahol csak járok: Énekelj úgy, mintha egy hitetlen ülne melletted és te teszel neki bizonyságot.

Egy további elv: A gyülekezeti zenében ne legyen nemzedéki ellentét. Elég nagy probléma, gyakran mondjuk, hogy ez a fiatalok zenéje, az meg az időseké. Mutassa meg nekem valaki az Igében, hol beszél erről a Biblia. Pál így inti Timóteust: „Légy példa a hívőknek." Gyakran azt hisszük, hogy a fiataloknak megengedhetjük az alacsonyabb szintű lelki fejlődést.

 

25 évet szolgáltam keresztyén egyetemi hallgatók között, elég sok lelki feladattal kellett szembenéznem. Ez a nemzedéki ellentét olyan fogalom, ami a kaotikus hatvanas évekből maradt meg. A lelki gyermekek lelkigondozásában nem szabad nemzedéki ellentétnek lennie. Ilyesmivel ne menjünk pszichológushoz, harcoljuk meg ezt a problémát. Akikről úgy tűnik, hogy szeretik a modern keresztyén zenét, azt mondják, hogy ha a fiatalokhoz akarunk szólni, az ő zenéjüket kell használnunk. A Biblia világosan megmondja, hogy a gyülekezeti zene nem azért van, hogy a fiatalok tetszését keresse. De nem is azért van, hogy az idősek tetszését keresse. A zene a szent Istennek szól.

Egy további elv: A gyülekezet legyen menedék a világ gonoszsága ellen. Krisztust magasztaljuk. Ő majd magához vonzza az embereket és utána majd növekednek a Szent Lélek táplálékán és intésén. És a növekedés arányában fognak továbbra is elkülönülni a világtól és szokásaitól. Válasszátok el magatokat a világtól, mondja az Úr, és ne érintsétek, ami tisztátalan, és megszabadítalak titeket.

Kelet-európai utazásaim során áldást jelentett, amikor olyan keresztyénekkel találkoztam, akik örültek, hogy hívő kultúra részesei lehetnek, elkülönülhetnek a világtól. Sajnos, Amerikában a keresztyének mindig azt akarják tudni, hogy milyen közel élhetnek a világhoz, hogy azért még keresztyéneknek lehessen őket nevezni. Ez nem az Ige tanítása.

 

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden azon áll vagy bukik, hogy mi mit teszünk. A modern keresztyén zene művelői azzal mentegetik magukat, hogy alkalmazkodnunk kell, hogy a hitetlenek jól érezzék magukat. Ezek az emberek magukévá tették a pragmatizmus tévedését. Nem az Igében keresik az életüket irányító elveket. Egyszerűen saját véges eszükkel próbálják felderíteni, hogy mi válik be.

Nekünk a vetés munkáját kell végeznünk, és a Szent Lélek elvégzi a munkáját. Isten adja a növekedést. Ha az Igével ellentétes módszerekhez folyamodunk, Isten bölcsességében kételkedünk.

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Isten szuverén. Amit vetünk, azt aratjuk. Ha testi keresztyén életet vetünk fiataljainkban, azt is fogjuk aratni.

 

Fel szeretnék olvasni egy levélből, amelyet két orosz testvér írt amerikaiaknak. „30 éven keresztül irtózatos üldöztetést szenvedtünk, és most a szabadságunk okoz nagy kárt gyülekezeteinknek. Ezt a kárt amerikai keresztyének okozzák, akik rockzenét és olyan evangélizátorokat küldenek, akiket rockzenekarok kísérnek. A rockzenének semmi köze Isten szolgálatához. Lelki kenyérre van szükségünk. Kérlek, adjatok nekünk igazi kenyeret, ne hamisított tortákat. Igaz, hogy a rockzene odavonzza a templomba az embereket, de nem Istenhez vonzza őket."

Testvéreinktől olyan figyelmeztetést kaptunk, amit jó lesz megszívlelni.

Két nagyon fontos terület van, amiről a modern keresztyén zene téves és nem igei képet állít elénk. Először is hamis képet fest Istenről. Istent az egész Ószövetség magasságosnak és fenségesnek ábrázolja. Olvassuk el az Ézs 57:15-öt: „Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom...". Ez a vers Isten szentségéről beszél, és arról, hogy milyen alázattal járulhatunk elé. Istent Csodálattal és imádattal kell tisztelnünk. Ez volt a múlt, de ha megnézzük a Jel 5. részét, láthatjuk, hogy Istent a jövőben is ugyanígy kell imádni. Az egyik vers így hangzik: „Nagy szóval ezt mondták: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást." Hogyan dicsérhetjük ezt az Istent a szex, a kábítószerek és az erőszak zenéjével?

 

A modern keresztyén zene méltóságától fosztja meg Istenünket, egy sorba helyezi az érzékiséggel és a bűnnel.

Nagyon sokszor a gyülekezetekben hallott zene hamis képet ad arról, mit jelent a megtérés, az új élet a gyakorlatban. Ha valaki Krisztusban van, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden (II Kor 5:17).

 

Az igazi megtérés nagy változásokat hoz a hívő életben. A keresztyén ifjúsági zenésznek sohasem szabad azt a képzetet keltenie hallgatóságában, hogy megtérésük után ugyanúgy élhetnek, ahogy annakelőtte éltek. Olyan zene képe ez, amely Isten szentségéből vesz el. Kevesebbet követel a hívőtől, szórakoztatja a hívőt. Ez nem a Biblia Istene. Ez a humanisták Istene. Már nem arról az Istenről beszélünk, akit a Bibliából ismerünk. A világ értékei és kultúrája meghamisította és ez a bűnben végződik.

Meg kell vizsgálnunk életünk minden mozzanatát, hogy nem látunk-e olyan tévedéseket, amelyek a bűnbe vezetnek. Isten üdvözítő munkája tökéletes, megtisztít minden bűntől. Mi keresztyének nem fogadhatunk el olyan felfogást, ami az egyházi zenét nyitottá teszi a világ felé. Ha zenét szerzünk, előadunk vagy hallgatunk, minden részletében meg kell egyeznie Isten Igéjével, és az Ige világos útmutatást ad, milyen zene szolgálja Istent.