Get Adobe Flash player


Az Úrral dicsekedjünk!

 

Az Úrral dicsekedjünk!

 Gyarló, bűnös emberként hittel kell látnunk, hogy Isten teremtette ezt a világot, környezetünkkel együtt mindnyájunkat, így minden az övé benne. Őszintén mondom, nekem semmim sincs, amit ne Tőle kaptam volna. Tehát nem is dicsekedhetek a képességemmel, a vagyonommal, és semmivel, mert tulajdonképpen nem az enyém, csak az én Uramtól megőrzésre, továbbfejlesztésre kaptam.

A képességeinkkel, hitünkkel egyébként sem dicsekedhetünk, mert azokat is Isten adta kinek-kinek az Ő akarata szerint. Amit ránk bízott és ezután is ránk bíz Isten, azt számon is kéri majd tőlünk. Ha valamit jól elvégeztünk, kaptunk hozzá erőt, bölcsességet és mások is látják ennek a gyümölcseit az életünkben, akkor nekünk, a krisztuskövető embereknek kötelességünk hálát adni Teremtőnknek és Megtartónknak. Ne önmagukat magasztaljuk tehát, mert az: öndicséret gyalázat. Önmagát lehetetleníti el az az ember, aki magát mások fölé helyezi, s csak önmaga sikereivel, tehetősségével, erejével és képességeivel van elfoglalva, csak saját magát dicséri, s az elért eredményekben a családja, a beosztottai, gyülekezete és mások szerepét figyelmen kívül hagyja. Alaposan és gyakran fontolóra kell tehát vennünk Pál apostol korinthusiakhoz írt második levelében írtakat, amely szerint „Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl. (2 Kor 10:17) Tehát ha dicsekedni akarunk és hála van a szívünkben, akkor Istennek és az Ő Fiának adjunk mindenért dicsőséget, hálát, s ismerjük el mások munkáját és képességeit is, mert csak így lehetünk hitelesek.

Az az ember, aki megtapasztalta, hogy Jézus terheket vehet le a válláról, az életéről, az felszabadul arra is, hogy ezt a lehetőséget másoknak is továbbadja. A Krisztus erejében bízó ember ahhoz is kaphat fölülről erőt, hogy a maga terheinek hordozása mellett a másik ember felé is áldás legyen, és mások felé is megélje a szeretetet. Ez azonban nem csak azt jelenti, hogy elmondhatom: nem haragszom senkire, és szeretem az embereket. Szeretni ugyanis azt jelenti, hogy a másikat magam elé helyezem, a másikat szeretetben megelőzöm, a másikért cselekedni, a másikért élni, a másik terhét felvenni és hordozni is képes vagyok. Ezt a szeretetet Isten ébreszti fel bennem azáltal, hogy megismertem, mit tett értem Krisztus a kereszten. Lehet, hogy meg sem érdemli a másik ember, lehet, hogy sohasem fogja viszonozni, vagy észre sem veszi, hogy segítek neki, de mégis megteszem, mert Krisztus szeretete késztet erre engem.

                                                                                              Orosz Károly pótpresbiter