Get Adobe Flash player


Áldozócütörtök és a mennyei lakóhely

 

Áldozócsütörtök és a mennyei  lakóhely

Május végén a Húsvét utáni 40 napon ünnepeltük a Mennybemenetel ünnepét Ezt az ünnepünket szürke hétköznapokká tette az elmúlt évtizedek hitetlensége, s gyakorlatilag elvesztette ünnepi jellegét. Azoknak viszont, akik Jézus Krisztusban bűnbocsánatot és örök életet nyertek, bátorító üzenettel teli ünnepnap. Jézus mondta vigasztalásként a tanítványoknak, hogy megértsék az Ő mennybemenetelének célját: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, …elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.”(Ján. 14:2.). Mit is akart ezzel Jézus mondani?

1.) Valójában a Megváltó ezzel az Igével Péternek válaszolt, aki megértette, hogy a Mester most elbúcsúzik tőlük, és ezért aggódva kérdezte: „Uram, hová mégy?” (János 12:36.) A felelet azonban már nem csak Péternek szól, hanem mindenkinek. Nekünk, ma élő krisztuskövetőknek is: Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek! Ez az ígéret Isten Fiának a szeretetét igazolja, mert Ő nem egyedül akart élni és uralkodni az Atya dicsőségében, hanem az Ő helyét, dicsőségét meg akarta osztani mindazokkal, akik hit által az övéi. A világháborúk idején nagyon sok gyermek elvesztette a szüleit és otthonát. Az árvaházak megteltek és nagy gondot jelentett az árvák gondozása. Ma már nincs ilyen nyomorúság, de több millió ember lelkileg ma is hasonló sorsban, céltalanul él, mert nem tudja, nem ismeri Urunk ígéretét: „Ahol Én vagyok, ti is ott legyetek.” (János 14:3.)

2.) Sok lakóhely van a mennyben, emberi ésszel fel sem fogható dicsőség és bőség. Erről Pál azt írta: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.” (1. Kor. 2:9.) Más helyen ezt olvashatjuk: „Tudjuk, ha mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben.” (2.Kor.5:1.) Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy ezeknek a drága ígéreteknek feltételük van! Jézus világossá tette a tanítványok számára, hogy Ő miért megy az Atyához. Számtalanszor bizonyságot tett az Atya szeretetéről és a tanítványok három év után sem ismerték meg igazán az Urat. (János 14:9.) Tamás őszintén bevallotta: „Uram, nem tudjuk, hova mégy, mi módon tudhatjuk az utat?” (János 14:5) Jézus türelmes, megbocsátó szeretete mégis legyőzte Tamást, mert felismerte Jézusban a mennybe vezető ’utat’, azt a lakóhelyet, amelyet Isten szeretete neki is készített.

3.) János apostol a Jelenések Könyvében írja: „Ezek után láttam egy ajtót a mennyben…” (Jel.4:1.) és a következőkben beszámolt arról, amit elragadtatásában  látott és hallott. Urunk ígérete vált valóra, amit Nátánáelnek mondott: „Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget.” (Ján1:52.) Jézus valóban megnyitotta az eget, amikor ezt a csodálatos ígéretet tette: „Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek” (Ján. 14:2.). Ez azt is jelenti, hogy Isten végtelen szeretete, - mint a tékozló fiú atyjának irgalmas szeretete - vár minket is. Egy mai, modern tékozló fiú esetét megemlíthetjük, akinek  bár jómódú szülei voltak, ő elszökött hazulról, elzüllött és betörővé vált. Mikor már nem volt semmije, belopódzott a szülői házba, és feltörte édesapja pénztárát is. Ott látta apja végrendeletét, amelyben az ő neve is szerepelt. Bűnös életén szégyenkezve felkiáltott: Apám még mindig szeret! Ez késztette arra, hogy teljesen megváltozzon és elfogadja Krisztus kegyelmét.

Gel kell ismernünk, Jézus mennybemenetele értünk történt. Atyánk örökkévaló szeretete hazavár minket. Adjunk hálát azért, hogy a „Krisztus menybe felméne, hogy nékünk helyet szerzene”! Imádkozzunk azért,

  • hogy jobban megérthessük az Atya szeretetét,
  • hogy testvéreink és barátaink földi és örök életét, keresztény hitét jobban tudjuk munkálni,
  • hogy jobban meglátszódjék rajtunk, hogy mi is a menny felé igyekszünk (Kol. 3:2),
  • hogy lélekben és létszámban is gyarapodó gyülekezetünk lehessen!

(Néhai Szabó Andor met. lp. Áhítatok c. kötete alapján közreadja Orosz Károly pótpresbiter)