Get Adobe Flash player


Az egészséges tanítás fontossága

 

A Tituszhoz írt páli levél 2:1 versében ezt olvashatjuk: „Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással.” Az egészséges tanítás részletezése előtt tegyünk fel néhány kérdést az egészséggel kapcsolatban. Mit ér az ember az egészségével, ha nem él Isten dicsőségére? Mire való a testi erő, a nagy munkabírás, ha azzal nem a Teremtőjét magasztalja az ember? Isten sokaknak ad egészséget és gyógyulást, de az ember mégis másra használja. Ismerjük a Szentírásból a tíz leprás történetét:

A tíz beteg emberből, akiket Jézus meggyógyított, csupán egy ment vissza, hogy megköszönje azt, amit Jézus cselekedett vele. Az ő életében nem lett bálvány az egészség, hanem visszament és dicsőítette érte az Urat.  A másik kilenc szétszéledt a világban. Egészségesek, talán még fiatalok is voltak, akikről olykor azt halljuk: a fiatalság erő. Mégis a fiatal erő sok esetben beágyazódik a világba, tetszeni szeret, önmagát, saját karrierjét és önbizalmát építi. Talán sokan tudják, hogy ez hamis és pillanatnyi öröm csupán, s egy baleset, vagy egy rossz lépés elegendő és oda az erő, és nyomában olykor a lelki üresség, a boldogtalanság uralkodik el. Ne engedjük becsapni magunkat, családunk és gyülekezetünk tagjait e világi kísértésektől! Vegyük komolyan az ismert és kedves énekünk sorait: „Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.” (Ref. Énekeskönyv, 338. dicséret 2. versszak). Sőt segítsünk abban, hogy mások számára is látható legyen, hogy van egy tágabb értelemben vett egészség, amelybe a lelki egészség is beletartozik. Ahhoz, hogy erre is felnyíljon a szemünk, egészséges tanításra van szükség, amire a Tituszhoz írt levélben Pál apostol is utal. Az egészséges tanítás középpontjában ugyanis Isten áll. Egészséges tanítás azonban nem csak a betegség vagy az egészséges állapot idején szükséges. Fontos, hogy mindig a helyén lássuk életünk dolgait, úgy, ahogyan Isten látja azt.  Ezt nevezi a Szentírás egészséges látásnak, egészséges tanításnak. Az egészséges tanítás jellemzője, hogy a helyükön vannak a hangsúlyok, amelyekre Isten Igéje tanít bennünket. Sokan azt gondolják, a Szentírás csupa tiltásból áll, pedig az Ige által csak a helyükre kerülnek a dolgok életünkben. Tény, hogy az egészség jó, de kíséri-e hála és szolgálat? A munka is jó, ha nem az önmagamba vetett hitet, az egómat növeli, hanem Isten ügyét szolgálja. „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (Ján 3;30). Jönnek az újabb kérdések is: Milyen kedvesek számunkra a gyermekeink, s még inkább – akinek van - az unokák? Tegyük azonban fel azt a kérdést is önmagunknak: Isten dicsőségére neveljük-e őket, vagy ők is bálvánnyá válnak az életünkben? Nem lehet mentség számunkra, hogy Izsák annak idején Ézsau és Jákób, Áron pedig Nádáb és Abihu nevelésében csődöt mondtak. Nekünk, újszövetségi kegyelemben élőknek tudnunk kell: „Az Úrtól jön a szabadítás.” (Jónás 2;10) Tehát csak Isten és az Ő Fia, Krisztus lehet a mi gyermekeink Megmentője és Szabadítója, és nem mi, a szülők. Ez azonban nem menthet fel bennünket a kötelezettségek alól. Imádkozzunk tehát értük, és bízzuk őket Istenre és az Ő Fiára. Az aggodalommal és a nevelési kudarcokkal egyébként se sokra megyünk. Tudnunk kell, hogy Isten az Ő Fiát, Krisztust adta minden emberért a keresztre, köztük a mi gyermekeinkért és unokáinkért is! Mert Ő jobban szereti őket a szülőknél, s Ő tudja is, hogyan fordítsa vissza magához őket.

Titus idejében, Krétán is olyan dolgokra tették a hangsúlyt a gyülekezet tagjai, ami saját örömüket szolgálta, és nem az élő Istent. Egészségtelen volt a tanításuk, így egészségtelen lett a hitük és az életük is. Pál ezért kérte többször is Tituszt, hogy képviselje az egészséges tanítást, ami akkor és ma, a XXI. században sem könnyű dolog. Csak egészséges tanítással menthetünk lelkeket az örök életre. Imádkozzunk mi is egészséges tanításért! Kérjük az Atyát, tisztítsa meg életünket a bálványoktól, hogy Krisztus kerüljön az első helyre életünkben. Semmi más nem kerülhet Ő elé: sem családtag, sem egészség, sem pénz, sem nyaraló, sem karrier, semmi és senki más. E nem könnyű feladathoz kérjünk erőt, testi és lelki egészséget, Krisztusba vetett hitet, hogy megtarthassuk, megcselekedhessük.

                                                                                                         Orosz Károly pótpresbiter