Get Adobe Flash player


Presbiterjelöltek bemutatkozása

 

A hatályos egyházi törvények és előírások figyelembe vételével a választási
és jelölő bizottság, a gyülekezet javaslataira is tekintettel, a következőket jelölte
presbiternek, pótpresbiternek és gondnoknak 2018-tól:

 

Presbiterjelöltek: Bükkösi István, Bulyáki Edit, Denke József, Dolgos
Zoltán, Dóczi Istvánné, Glökner Antal, Kozlok Viktor, Pintér László, Szabó Attila,
id. Szabó Dénes, Végh László.

 

Pótpresbiterjelöltek: Orosz Károly, Szénási Sándor, Torma Ferenc.

 

Gondnokjelölt: id. Szabó Dénes.

 

A jelöltek az alábbiak szerint mutatkoznak be a gyülekezet előtt:

 

Bükkösi István: Bükkösi István vagyok, 61 éves, nős. Feleségemmel,
Terikével 3 gyermekünk van és - egyelőre - 3 lányunokánk. Végzettségem szerint
gépészmérnök vagyok, saját vállalkozásomban dolgozom. Krisztust 1988 tavaszán
hívtam be az életembe Végh Tamás lelkipásztor Vecsésen tartott evangelizációs
szolgálata nyomán. Néhány évre rá választottak meg presbiternek, azóta is ebben a
tisztségben vagyok. Feladatom elsősorban a gyülekezet és az óvoda gazdasági-
pénzügyi kimutatásainak elkészítése, elemzése.

 

Bulyáki Edit: Bulyáki Edit testvérünk felől – kérése alapján - életrajzi
ismertetés nélkül, személyesen érdeklődhetnek a gyülekezet tagjai.

 

Denke József: A Vértes lábánál, egy kis faluban, Csákberényben töltöttem
gyermekkoromat szerető családom körében. Tanulmányaimat Pápán, Budapesten,
Nagykőrösön végeztem egyházunk tanintézményeiben, aminek eredményeképpen
tanító-hittanoktató végzettséget szereztem. Ez idő alatt ismertem meg feleségemet,
aki gyermekként is ebben a gyülekezetben növekedett a hitben, és aki iskolai
hittanoktatással, ill. gyülekezeti gyermekmunkával szolgál közöttünk. Ő és családja
révén immáron kilenc éve én is vecsési lehetek. Két gyönyörű gyermekünk Istenünk
további drága áldása közös életünkben. Bár végzettségemtől egészen eltérő területen

dolgozom, Urunk hívásának engedve, szolgálatomat presbiterként végeztem az
elmúlt időszakban, és ha engedi, folytatom.

 

Dolgos Zoltán: 5 év kihagyással, összesen nagyjából 10 éve vagyok tagja a
gyülekezetnek. Nős vagyok, házasságkötésem óta a 18. kerületben élek
feleségemmel. Mindketten kötődünk Vecséshez és a vecsési gyülekezethez, ezért is
maradtunk költözés után is a közösségben. Egy informatikával foglalkozó cégnél
dolgozok Budapest belvárosában, amivel párhuzamosan levelező munkarenden
tanulok a Károli Gáspár Református Egyetemen, Református hittanoktató BA
szakon. Tagja vagyok a gyülekezet gyermekmunkás közösségének, akikkel a
vasárnapi gyermekistentiszteleteken szolgálunk. A rám bízott feladatokban,
szolgálatokban az Úrtól kért és kapott bölcsességgel, szeretettel és türelemmel
igyekszem megállni.

 

Dóczi Istvánné: 10 évvel ezelőtt léptem át először a vecsési gyülekezet
küszöbét, s egy év múlva 2008-ban a gyülekezet előtt vallottam meg hitemet felnőtt
konfirmandusként. Ekkor a Zsoltárok 32,8 igéjét kaptam útravalóul az Úrtól:
„Bölccsé teszlek és megtanítalak az útra, amelyen járj; szememmel tanácsollak
téged”. Az Úr betartja ígéretét, tudom, és tapasztalom, hogy minden helyzetben Ő
az, aki igazgatja életemet. Továbbra is legyen meg az Ő akarata, s rendelkezzen
velem tetszése szerint, szolgálom rám ruházott tisztséggel, vagy tisztség nélkül."

 

Glökner Antal: 1938. március 4-én születtem Nagyváradon. A Kolozsvári
Élelmiszeripari Technikumban szereztem diplomát 1962-ben. Ez év februárjában
ünnepeltük házasságunk 60. évfordulóját, tehát nős vagyok, két gyermek édesapja.
2001-ben települtünk át Nagyváradról felvéve a kapcsolatot a Vecsési Református
Egyházközséggel, amelynek azóta is tagja vagyok. 2002-ben vállaltam el az
egyházfi feladatát, és feleségemmel együtt a Gyülekezeti Ház udvarán található
„kisház” épületébe költöztünk, ahol jelenleg is lakunk. 2003-ban ért az a nagy
megtiszteltetés, hogy a tisztelt Gyülekezet presbiterré választott, amely tisztségben
jelenleg is szolgálom Uramat és Gyülekezetemet. Legfőbb szolgálatomnak tekintem
az Úr dicsőségére Gyülekezetünk tulajdonát képező javak megőrzését, gyarapítását,
környezetünk szépítését, rendben tartását, valamint a gyermekek erre való nevelését
is.

 

Kozlok Viktor: Gyerekkorom óra Vecsésen élek, és 20 éve konfirmáltam a
gyülekezetben. Nős vagyok, két gyermek édesapja. 10 éve egy banknál dolgozom,
most egy kis bankfiókot vezetek Isten elhívására. Nagy megtiszteltetés számomra,
hogy presbiterjelölt lehetek. Ebben is az Úr kegyelmére támaszkodom, mert akit Ő
elhív, azt alkalmassá is fogja tenni a feladatra. Tisztelettel köszönöm a testvérek
bizalmát!

 

 

Orosz Károly: Nyugdíjas gépészmérnök, újságíró vagyok. Fél évszázada
Dombrádról kerültem a főváros közelébe, majd házasságunk után Vecsésen
telepedtünk le. Mivel a szüleink is presbiterek voltak, az 1980-as évek közepén mi is
kerestük a kapcsolatot a gyülekezettel. Czövek Nt. úr javaslatára többször eljártam
Mátraházára. 23 éven át nekem a mátraházi presbiter továbbképzések sok hitbeli és
lelki erősítést adtak. Az Úrnak méltatlan, de elhívott szolgájaként, csakis az Ő
kegyelméből három cikluson át presbiter, majd az előző ciklusban pótpresbiter
voltam. A gyülekezet misszióját a Hírmondónk szerkesztésével és a gyülekezeti
alkalmainkról készített újságcikkekkel segítettem. Lehetőségeim szerint a legtöbb
gyülekezeti alkalmon részt veszek, a bibliaórákra és a házi istentiszteleti alkalmakra
is igyekszem a feleségemmel eljutni. Gyermekeim is itt konfirmáltak, s bár a
lányunk nem Vecsésen él, de időnként eljön a feleségemmel és a fiammal a
vasárnapi, vagy ünnepi alkalmainkra és az egyházközségi hozzájárulást is itt fizetik.
A mostani választás előkészítésekor a presbiterré jelölést a korom miatt nem
vállaltam, de ha a Reformáció 500. Emlékévében pótpresbiternek megválaszt a
gyülekezet, ezután is segítem a missziós munkát. Mert „nem azé, aki akarja, és nem
is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” a kegyelem (Róma 9,16).

 

Pintér László: Tősgyökeres vecsési vagyok. 6 éve vagyok presbiter, ez idő
alatt az Úr segítségével igyekeztem a legjobb tudásom szerint ellátni a rám bízott
feladatokat. Nős vagyok, két gyermek apja. Családomat ismerhetik a templomból is,
feleségem a református óvodában dajka. Jómagam tanító vagyok, speciális képzést
igénylő gyermekekkel foglalkozom, ami sokszor nem könnyű, de az imádság mindig
segít. Ha bizalmukkal megtisztelnek, megköszönöm, és továbbra is szívesen leszek
presbiter.

 

Szabó Dénes: 1970-ben családot alapítottam, és feleségül vettem Pozsgay
Olga vecsési hajadont. Innentől kezdve vagyok vecsési lakos, és az itteni református
gyülekezet tagja, ahol 1971-ben presbiterré választottak. Házasságunkat Isten 2
fiúgyermekkel áldotta meg. 1980-ban gyülekezetünk gondnokká választott, azóta
töltöm be ezt a tisztséget Isten iránti hálával és az Ő lelkének segítségével.
Egyházmegyénkben 12 évig szolgáltam mint egyházmegyei gondnok. Hálás vagyok
az Úrnak, hogy mindig Ő adott erőt, bátorságot és hitet az Ő Országa építésének
szolgálatában. Kérem a dicsőség Urát, hogy áldja meg gyülekezetünket Néki
engedelmes, Benne bízó, Örvendező szívvel szolgáló presbiterekkel!

 

Szabó Attila: 1996 óta vagyok az Egyházközség presbitere. l998-ban
végeztem el az Államigazgatási Főiskolát, ami után az APEH-ban helyezkedtem el
revizorként. Jelenleg bírósági ülnökként dolgozom. Nagy örömöt és megtiszteltetést
jelent, hogy a presbitérium tagja lehetek. Jelenleg pénztárosi és iratterjesztés-
beszerzési feladatokat látok el szolgálatként.

 

 

Szénási Sándor István: Vecsésen születtem 1953. november 12-én.
Feleségem Nagy Éva nyugdíjazása előtt gyermekkönyvtáros volt helyben, leányunk
Helga a Telenornál dolgozik, fiunk Sándor pedig orvosi műszerész. Mindhárman
reformátusok. Bőséges feladatot bízott rám az Úr életem során. Évtizedekig tv
műszerész voltam, jelenleg nyugdíjas vagyok, és épületszobrászként dolgozom.
Istennek hála, sok lelki társam van verseim által szülőföldemen.

 

Torma Ferenc: 1964. június 3-án születtem Zilahon (Erdély). 1990-ben
költöztünk Magyarországra. Feleségemmel 30 éve vagyunk házasok és van három
gyermekünk: fiam (28 éves), lányom (24) és fiam (14). A legkisebb fiam most
szeretne konfirmálni. Jelenleg az őrbottyáni Wienerbergernél dolgozom mint
mechanikai és karbantartási vezető. 1992 óta vagyok a Vecsési Református
Gyülekezet tagja. Köszönöm, hogy megtiszteltek bizalmukkal és hogy rám
gondoltak!

 

Végh László: 1973-ban születtem, a mai napig vecsési szülőházamban élek.
Tősgyökeres vecsési vagyok, bár szüleim és családjaik Hajdú-Bihar megyéből
kerültek a környékre. Apai dédapám több mint 2 évtizeden át volt a református
"Ecclesia" kurátora Biharnagybajomban (1922-45- ig). Édesapám, édesanyám
egyaránt reformátusok voltak, gyermekként általuk kerültem a helyi egyházközség
közösségébe, ahová korábban – amíg Vecsésen élt – bátyám is tartozott. Életem
számos jelentős eseménye ide köt. Itt konfirmáltunk bátyámmal, Gyulával, Nt.
Czövek Olivér lelkipásztorsága alatt. Gyermekeimet itt keresztelték, testvérem
esküvőjét itt kötötte, és szüleim is az egyházközség tagjaként búcsúztak, amikor
magához szólította őket az Úr.
Nős vagyok, feleségem, Zsuzsa, a Fővárosi Ítélőtábla bírája nagykőrösi
református családból származik, házasságkötésünket Fodor tiszteletes úr áldotta meg
a helyi református templomban 1999-ben. Két leánygyermek büszke édesapja
vagyok, nagyobb lányom, Nóra, aki ugyancsak itt tett tanúbizonyságot hitéről a
konformáció alkalmával, jelenleg a Baár-Madas Református Gimnázium tanulója.
Kisebbik lányom, Júlia, a református óvodába járt.
Gimnáziumba Nagykőrösre jártam, majd angol tanári diplomát szereztem
Szegeden. Szakedzői és sportmenedzseri okleveleim megszerzését követően
dolgoztam a Magyar Atlétikai Szövetség és a TF kötelékében. Jelenleg saját
vállalkozásomból élek, hazai és külföldi labdarúgó-akadémiák auditálása jelenti
legfőbb tevékenységünket.
A jelenleg záruló ciklust töltöttem először a Presbitérium tagjaként, nagyon
megtisztelő számomra, hogy ezzel a szolgálattal élhetek. Törekszem arra, hogy a
közösséget továbbra is legjobb tudásommal és erőmmel szolgáljam.

 

A Reformáció 500. évében is Jézus Krisztus legyen gyülekezetünk őriző Pásztora!
Szerkesztette: Dömötör Norbert lelkipásztor és Orosz Károly pótpresbiter